Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 9 (264. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az oktatást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - SÁGI JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2816 köztársasági elnök aláírása a papíron, amikor már újat tárgyalunk. De még a közoktatási törvényt is sűrűn nyúj tják be módosítgatásra. Itt van előttünk ez a salátatörvény, amit éppen csak elkezdtünk tárgyalni, és már a padunkon van egy következő törvény, amit a jövő héten kezdünk majd tárgyalni. Ki látja itt a rendet? Ez káosz, ezt a kaotikus állapotot önök idézték elő. Igazgató vagy fenntartó legyen a talpán, aki ezek után tisztán lát, mit is akar a kormányzat. Szerintem igazából most már önök sem tudják. Nem egy paragrafus immár sokadik módosítására kerül sor, el kéne végre döntenie a kormánynak, hogy melyik irány ba akar menni. A tárca jogszabályelőkészítő munkáját tehát az átgondolatlanság, a kapkodás és a szakmai színvonaltalanság jellemzi. Ez nem segíti a jogkövető magatartást. Tisztelt Képviselőtársaim! TataiTóth András képviselő úr előbb azzal kezdte hozzász ólását, hogy a kisebbségi véleményt mondó fideszes képviselő esetleg csúsztat vagy túloz. Csak a jegyzőkönyv kedvéért mondom, és annak, aki figyeli az adást, hogy mi is történt tegnap az oktatási bizottság ülésén. Tegnap, amikor a költségvetési törvényt tá rgyaltuk, tucatnyi szakmai szervezet képviselője egy emberként állt fel, tiltakozott a fennálló módosítások ellen. És ez nem az ellenzéki oldal ármánykodása volt, hanem a civil szféra egészséges túlélési ösztöne fogalmazódott meg. Aki erre azt állítja, hog y az ellenzék hozza a bajt, nagyon téved. Láthatta volna az államtitkár úr, ha ott lett volna, hogy itt igazán nagy a baj. De térjünk rá a törvényre! Ebben a salátatörvényben négy törvényt módosítanak, amelyek közül a száz lépés - ha jól emlékszem, ez az e lnevezése az önök új kormányprogramjának - programból a szakképzéssel foglalkoznak a legtöbbet. Aztán hogy, hogy nem, belekerült még másik három törvény is, nagyobb mértékben a közoktatási törvény, kisebb mértékben a szakképzési hozzájárulásról szóló törvé ny és a tankönyvpiac rendjéről szóló törvény. Azt kell mondjam, hogy ez utóbbi kettő úgyahogy elfogadható, jó, nem is sokat foglalkozunk vele, nagyjából konszenzus van ebben, ez rendben is van. Annál több a baj már a másik két nagy terjedelmű módosítással . A szakképzési törvény iránya talán nem rossz; nem mondjuk, hogy rossz. Azonban szerintünk ez csupán látszatmegoldás. Nem feltétlenül az iránnyal van baj, inkább a végrehajtással lesznek gondok. Már előre figyelmeztetjük önöket, hogy ennek számos eleme ne hezen lesz végrehajtható. Nézzük mindjárt az úgynevezett szakmai tanácsadó testületeket: ezeket létre kívánja hozni a törvény, ám tudjuk jól, hogy a legtöbb iskolában jól működő iskolaszékek vannak, amelyekben ott vannak a szülők és a gyermekek képviselői is, és ott vannak a szakma foglalkoztató képviselői is. Tehát ezek eddig is működtek. (10.10) Most létrehozunk még egy olyan szervezetet, aminek nem lesz más feladata, mint a jól működő iskolaszéknek. Minek ezt létrehozni? Ha annyira ragaszkodunk hozzá, ot t vannak a kamarák, eddig is ellátták ezt a feladatot, bízzuk rájuk a szakmai tanácsadást! Be kell vonni az iskolaszékbe esetleg, ha ez megoldás lehetne. De még egyszer létrehozni egy ilyen szervezetet fölösleges és szerintem okszerűtlen. Nem biztos, hogy a pályakövetés rendszere rossz. Magát az elvet lehet támogatni. De itt megint csak azt javasolnánk, hogy jó lenne, ha végre a gazdaság irányítaná a képzést, mert pillanatnyilag az a helyzet, hogy nem a gazdaság tud beleszólni az iskolák irányításába, hanem a szülő és a gyerek határozza meg a trendet. Ha ezt a trendvonalat tudnánk kézbe venni, ha a gyerekeket megfelelő módon tudnánk irányítani iskolákba, akkor lenne igazából összhang a gazdaság és az oktatás között. Ennek a pályakövetés ilyen bevezetése nem biztos, hogy a legjobb megoldása. Nagy gondot okoz számunkra, hogy olyan feladatokat oszt le a törvény az iskolák számára, amelyekhez nem ad forrást. Ilyen például az új program megírása. Higgyék el, a pedagógusok, igazgatók nem csinálnak mást tíz éve, csa k programot írnak! Én azt gondolom, hogy ennek már véget kellene vetni. Nem adunk hozzá forrást, megint egy pluszmunka. Minden iskola izzadni és tüsszögni fog e miatt a munka miatt. Ott van például az is, hogy modulzáró vizsgát kell tenni. Rendben van, teg yenek. Ki ad ehhez forrást, ha a fenntartó önkormányzat vagy iskola ezt maga nem
