Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 9 (264. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az oktatást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - TATAI-TÓTH ANDRÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2814 hozzájuttatnunk a gyermekeinket, amelyek birtokában munkát is találnak és megélhetéshez is jutnak. A közoktatás területén minden felmérés azt igazolja, hogy az alapkészségek, az írás, olvasás, szö vegértés, számolás fejlődése, ennek a kialakulása nélkül nincsen továbbtanulás. Az iskolában eredménytelenül ott lévő gyermekek helyzete ezt igazolja. Aki az alapkészségek birtokában van, az gyakorlatilag sok mindenre megtanítható, csaknem minden szükséges ismeretet el tud sajátítani; akinek az alapkészségek ismeretével van gondja, az pedig gyakorlatilag sikertelen az iskolában, és nem tudja elsajátítani azokat az ismereteket, amelyek a továbbhaladáshoz, egy szakma megszerzéséhez, a továbbtanuláshoz szükség esek. Erre már korábban javaslatot tettünk, hogy az alapkészségek fejlődésének az úgynevezett hozzáadott érték szerinti mérése bekerüljön az oktatási rendszerbe. Erre először ebben a tanévben a 10 éves korban, tehát a 4. osztály, majd a 6., 8. és a 10. osz tály végén kerül sor. Így pontosabb képet kapunk arról, hogy vajon minden egyes magyar gyermek 10 éves korára hozzájute ezekhez az alapismeretekhez, az alapkészségek kialakításában eredményesen dolgozike az iskola, majd 12, 14, 16 éves korban pedig látju k, hogy a fejlődése hogyan alakul. Itt figyelembe kell venni, hogy milyen társadalmi, milyen szociális környezetből érkezik a gyermek az iskolába, és a mércét ehhez kell igazítani. A szabad iskolaválasztásról beszélt az államtitkár úr. A szabad iskolaválas ztás joga fennmarad, ugyanakkor ügyelnünk kell arra a pedagógiai tapasztalatra is, hogy az elkülönítetten nevelődő gyermekek fejlődése sem akkor nem egészséges, ha az úgynevezett elit gyermekeket neveljük külön osztályokban, és akkor sem hoz jó eredményt, ha a hátrányos helyzetű gyermekeket különítjük el. Éppen ezért megfelelő pedagógiai, szakmai és törvényi figyelmet kell a szegregáció megelőzésére fordítani. Ehhez egy lépést jelent a törvényjavaslatba beiktatott szabályozás, nevezetesen hogy bizonyos körz etekből az adott iskola köteles felvenni minden gyermeket, a hátrányos helyzetűt is, ugyanakkor el kell mondani, hogy önmagában a körzethatárok kijelölése nem lesz elegendő. Számos tapasztalatunk van arra, hogy több párhuzamos osztállyal működő iskolában i skolán belül is kialakul a szegregáció. Hiába húzzuk meg tehát a körzethatárokat, ha a szegregáció iskolán belül megvalósul. Ismert dolgok ezek, A osztályban különböző tagozatok működnek, oda kerülnek a legtehetségesebbnek tartott gyerekek, mondom én, hogy a legjobb társadalmi háttérrel érkező gyerekek, a B osztályba a középosztályból érkezett gyerekek, és mondjuk, a C osztályba a leghátrányosabb helyzetből érkező gyerekek. S miután az ő szüleik a legkevésbé képesek érdekérvényesítésre, sok esetben - ugye, mi, pedagógusok sem vagyunk egyformák - nem a legeredményesebben dolgozó pedagógusok, hogy finoman fejezzem ki magam, tanítják a leghátrányosabb helyzetűekből szerveződő osztályokat. Ezeket a körülményeket is figyelembe kell venni az iskolák munkájának a m egszervezésekor. Erős a meggyőződésem, hogy a gyermekek, minden egyes gyermek érdekét szolgálja, ha megfelelő pedagógiai körültekintéssel, megfelelő feltételekkel, nem elkülönítve neveljük a különböző társadalmi körülmények közül érkező gyerekeket az iskol ában, és nem elkülönítve neveljük azokat a sérült, valamilyen mértékben sérült gyermekeket, akik együtt nevelhetők a többiekkel. Ezekre is tartalmaz megfelelő garanciákat a beterjesztett törvényjavaslat. A szakképzési törvényből a tananyagegységek, a modul ok szerepét szeretném én is kiemelni. A modultérkép kötelező elkészítése nyomán jó lehetőséget kapnak a gyerekek, később a felnőttek az átképzésre, a továbbképzésre, jól szolgálja ez az új szakmák elsajátítását, hiszen viszonylag rövid idő alatt néhány új tananyagegység, néhány modul felvételével, elsajátításával új szakmát szerezhetnek, tehát alkalmazkodni tudnak majd a fiatalok a piac igényeihez, a társadalom igényeihez. (10.00) Szeretném még kiemelni a tanulószerződések szabályozását a szakképzési törvén yből, a pályakövetést, amely nagyon fontos annak a megítélése szempontjából, hogy a szakképző iskola vajon valóban olyan szakmára készítie fel a gyerekeket, amivel nemcsak szakmához jutnak, hanem el is tudnak helyezkedni, tehát amire a munkaerőpiac igényt tart.
