Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 9 (264. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az oktatást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - ARATÓ GERGELY oktatási minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
2808 a megyei önkormányzatok, persze megállapodás, közös döntés alapján, adhatnak át feladatot a kistérségi társulásoknak. Tisztelt Képviselőtársaim! A jegyzőkönyv tanúsága alapján az oktatási bizottság ülésén is a legnagyobb izgalmat talán a k öltségvetést érintő, a törvénytervezet 39. §ában található módosítási javaslat váltotta ki. Ezért engedjék meg, hogy erről az egy paragrafusról egy kicsit részletesebben szóljak! Mit mond ki ez a paragrafus? Azt mondja ki, hogy a helyi önkormányzatok szám ára biztosított normatív hozzájárulások és egyéb támogatások együttes összegének az ellátottak létszámához és a költségekhez viszonyítva el kell érnie az előző évi normatív hozzájárulások és egyéb támogatások együttes összegének szintjét. A javaslat tehát arról szól, hogy biztosítani kell a normatívák értékállóságát, szinten tartását abban az értelemben, hogy ez a valós költségekhez, a valós ellátotti létszámhoz igazodjon. Tisztelt Képviselőtársaim! Pokorni Zoltán képviselő úr a költségvetési vitában beszél t arról, hogy egy oktatási kormányzat minden költségvetési vita idején nehéz helyzetben van. Nehéz helyzetben van azért, mert az oktatásban mindig jóval több a jogos igény, mindig jóval több a jogos követelés, mint amit a költségvetés, a mindenkori költség vetési helyzet, a mindenkori rendelkezésre álló források lehetővé tesznek. Egy kormányzat ebben a helyzetben két taktikát, két stratégiát választhat. Az egyik az, hogy úgy tesz, mintha mindenre lenne pénz. A korábbi években ismertük ezt a gyakorlatot, egyé bként különböző színű kormányok idején. A közoktatási törvény tartalmazott egy garanciát, amely a korábbi évek oktatási ráfordításához bizonyos százalékban - 80, majd 90 százalékban - határozta meg az oktatási normatívák ráfordítását, összegét. Ez egy igen helyénvaló, fontos garanciát jelenthetett volna, csak éppen egy költségvetés úgy készül, hogy egyensúlyba kell hozni a bevételeket és a kiadásokat. Egy költségvetés esetén, egy költségvetési vitában mindig a költségvetés egészét kell vizsgálni, és ehhez k épest lehet megállapítani az egyes területek ráfordítását. Mi volt ennek a következménye? Az volt a következménye, hogy benne voltak a szép szavak a mindenkori közoktatási törvényben, egyébként a mindenkori költségvetési törvények pedig felfüggesztették en nek a végrehajtását, ha nem álltak rendelkezésre a források. Azt kérdezem a tisztelt Háztól, hogy folytatni kívánjuke ezt a gyakorlatot. Kívánjunke üres és érvénytelen garanciát beírni a költségvetési törvénybe és a közoktatási törvénybe? Én azt gondolom , hogy ez nem helyes. Az a helyes út, amit most választottunk; az a helyes út, hogy azt mondtuk, hogy legyen egy olyan garancia, amely a valós költségekhez, a valós ellátotti létszámhoz igazítja a normatíva minimumát, és nézzük meg azt, hogy milyen egyéb f orrásokra van lehetőség, mert erre nyitottak vagyunk. Képviselő urak - azt hiszem, csak urak vannak jelen , tisztelt Ház, minden egyes fillért préseljünk ki a költségvetésből a közoktatás céljaira! Keressük meg azt, hogyan lehet enyhíteni azokat a feszült ségeket, amik egyes területek alacsony finanszírozásából keletkeznek. Keressünk forrást a művészeti oktatásra; keressünk forrást a kistelepülések nagyobb támogatására; keressünk forrást a nemzetiségi oktatásra és folytathatnám. Keressünk ezekre forrásokat, de ezt a vitát ne elvben vívjuk meg, ne fejben vívjuk meg ezt a csatát, hanem ott, a költségvetési vitában, ahol látjuk a bevételt, ahol látjuk azt, honnan kell elvennünk a pénzt annak érdekében, hogy máshova több jusson. Vitatkozzunk erről, keressük ezt meg - erre van a költségvetési vita. Folytatjuk a részletes vitával jövő héten, jöjjenek el, beszéljünk róla, keressünk megoldásokat. De ne elvben keressük ezeket a megoldásokat, keressük a gyakorlatban, a forintok szintjén. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat jogi kereteket nyújt ahhoz, hogy a száz lépés programjának közoktatási és szakképzési lépései megvalósulhassanak. Jogi keretet nyújt ahhoz, hogy azokat az alapvető igazságtalanságokat, és azokat az alapvető feszültségeket, amelyek jelentke znek mind a két területen, orvosoljuk, hogy egy kicsit előrehaladjunk. Nemcsak ezt tervezzük, nemcsak ez folyik. Önök is tudják, területi integrált szakképző központok alakulnak; több száz intézmény kapott a közoktatásban lehetőséget arra, hogy
