Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 8 (263. szám) - Az elkövetkezendő tíz évben követendő gazdaságpolitikai alapelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz):
2726 “Magyarország Európa egyik legversenyképtelenebb országa” kifejezést hasz nálta, eltelt néhány hónap, nyolc hónap, és azóta, nyár óta egyfolytában kirobbanóan sikeres Magyarországról olvashatunk sok tíz millió forintos drága hirdetéseken keresztül, amivel most megpróbál meggyőzni bennünket a kormány, illetve a Gazdasági Miniszté rium, hogy bizony ez micsoda lehetőség, vagy milyen sikeres az ország. Melyik az igaz? Különösen akkor vetődik fel ez a kérdés, amikor négy év alatt vagy három és fél év alatt legalább kétszer, de inkább talán háromszor voltak pont önök, akik gazdaságpolit ikai irányváltást hajtottak végre, amelynek eredményeképpen teljes mértékben odavan az ország hitelessége... Ha megnézzük, hogy a kormány, amikor még a konvergenciaprogram keretében meghatározta az ország gazdaságpolitikai irányát, többek között az államhá ztartás hiányának az alakulását, amely része, tudjuk, az első pontnak, az euró bevezetésének feltételrendszerében, akkor sajnálattal azt kell megállapítani, hogy évről évre nem tudták ezt teljesíteni. Sőt, utólag az Eurostatnak a könyvelési helyesbítése ut án még távolabb került az ország ettől. Csak emlékeztetőül: 2003ban önök 4,5 százalékos hiányt reméltek, a vége 7,4 lett. 2004ben 3 százalékot jelölt ki a konvergenciaprogram, 6,5 százalék a mai tudásunk szerint, a könyveléseknek most vagyunk éppen a zár számadásán túl, reméljük, hogy ez már nem változik. 2005ben már 2,5 százalék a GDParányos hiány, amit önök javasoltak vagy vállaltak Brüsszelben, 7,4 várhatóan a 2005ös, de 7 százalék, vagy 6,5 és 7,4 között, majd meglátjuk, hogy hol van. Más elemzők eg yébként a teljes hiányt, ha beszámítják, akkor a 10 százalékról is beszélnek; most nem akarok ennek a részleteibe belemenni, mert azt gondolom, a lényeg a nagyságrend, és a trendről van szó. Hiszen ha egy hosszabb távú kötelezettséget, amelyre vonatkozóan igyekszik a kormánypárt kétségbe esve egy konszenzust teremteni, akkor látszik, hogy a saját maga által felállított ígéreteit, vállalásait sem tudta évről évre az elmúlt három évben teljesíteni. Akkor joggal veti fel a Fidesz, hogy miért gondolja a tisztel t gazdasági miniszter úr, miért gondolja a tisztelt Gyurcsánykormány, hogy egy 2006 utáni időszakra bármilyen olyan, egyébként rendszerében össze sem fogott, tehát prioritási rendjeiben, közgazdasági számításaival, egyáltalán eszközrendszerével, hogy hogy an jut el az ország ezekhez a célokhoz, mert ez célok gyűjteménye gyakorlatilag, akkor ez hogyan fog összhangba kerülni. Mert azért azt engedje meg, nem egy szakmai magasiskola, hogy én megállapítom, hogy szükség van infrastruktúrára is, meg szakképzésre i s, turizmusra is, meg bármely más elemet hozhatok, mert természetesen egyenként valószínűleg ez igaz. De ha konkrétan megnézzük, hogy a kormányzat mit tett ezekben az ügyekben az elmúlt években sorra, akkor azt látjuk, hogy jó néhány elemében visszafelé lé ptünk. Nézzük sorban, hogy mi van ezen kívül, ami kimondottan, azt gondolom, a kormányzaton a legközvetlenebbül múlik, mert az összes többire már lehet mondani, hogy a gazdaság, meg más szereplők hatása, de az államháztartási hiány talán az egyik legfontos abb, kormányzat által is felügyelt, rajta számon kérhető mutató, célkitűzés, amelynek a teljesülésében elég rosszul teljesített a mai kormányzat és a koalíció. Nézzük sorban tehát! Rögtön ehhez kapcsolódóan az 1. pont azt mondja, hogy a versenyképességet j avítani kell. Ehhez képest a World Economic Forum versenyképességi rangsorában 2002 és 2004 között tíz pozícióval lettünk rosszabb helyzetben, mint ahogy voltunk, és a többi térségbeli országhoz képest is hátrányban vagyunk. A versenyképességünket nagymért ékben meghatározó munkaadói és munkavállalói terhek nőttek a kormányváltás óta. Nőttek a munkáltatók által fizetett terhek, és nőttek a munkavállalók által fizetett terhek is. Az újraelosztási ráta, amit kormány nem szeret nagyon emlegetni, mert ez az a mu tató, amely igazából a teljes államháztartással kapcsolatos, beleértve a hitelfelvételek, a hitelgaranciák, a hiány teljes összegét; ez azt mutatja ki, hogy sajnos nemhogy az újraosztási ráta javult volna, tehát csökkent, több pénz maradt volna kinn a gazd aságban, hanem a 2002es kormányváltást megelőző évek átlagában 45,6 százalék volt ez a ráta, majd pedig azóta évről évre mindig többet oszt el az állam. 2005ben 50 százalék körül várható ez a mutató. Egyébként erre a Kereskedelmi és
