Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 8 (263. szám) - A vasúti közlekedésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - NÉMETH SZILÁRD (Fidesz):
2686 Tisztelt Képviselőtársaim! Előző hozzászólásomban Illyés Gyulát idéztem - nem fejtettem ki a lényeget , aki mondja: “Egy helyen eltéved, kinek az út az irány és nem a cél.” Nem a vasút a cél, a vasút csak eszköz a személyek, a gazdaság és a dolgok térbeli mozgatására, tehát vidékpolitikáról beszélünk egyúttal, amikor vasúti szárnyvonalakról beszélünk, és ez jusson eszünkbe, ne két vasúti sín, amely valahonnan valahová fut, és azt mondják, hogy a szárn yvonalon a vidékre, a semmibe. A vidék, az valami, és ezért értékként meg kell tartani. A jelenlegi kormánynak is helyesek a célkitűzései. Azt mondja, hogy a vidékpolitika, a kistelepülések támogatása fontos - a cselekvés és a tettek mutatják ezt. Az önkor mányzatoknak kalandként semmiképpen ne adjunk át lerobbanó vasúti vonalakat. 7800 kilométer vasútból körülbelül ez a kérdéses rész 34 ezer kilométer, ami szárnyvonal lehet, leépülhet, és a gondot okozhatja. 3200 településből körülbelül ötszáznak van vasút állomása, és a mi térségünkben, ami kísérleti volt, ez a Gyula – Sarkad – Vésztő térség, megnéztük, hogy a vasút saját számításai szerint ez milyen állagú. Tessék elképzelni, hogy a kettő évvel ezelőtti költségvetés 4 milliárd ráfordítást állapított meg, ma ez minimum 5 milliárd. Egy olyan egységet, egy olyan rendszert szeretnének tehát nekünk átadni, aminek az állaga, egy szeletet kiemelve ebből a szárnyvonalból, ez a kísérleti rész, gyakorlatilag olyan, mint egy rossz ló: mind a négy lába sánta, gebe, öreg, a lultáplált és kehes, és erre akarják az önkormányzatokat ültetni. Köszönjük, ezt így nem kérjük. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Megadom a szót Németh Sándor képviselő úrnak, a Fideszből - bocsánat, Németh Szilárd képviselő úrnak, el nézést. NÉMETH SZILÁRD (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Hallhattuk, hogy akár ellenzéki, akár kormánypárti képviselő szólt hozzá az imént a vasúti törvény tervezetéhez, mindannyian nem tudtunk elszakadni attól a rögvalóságtó l, amit a mai magyar vasutasélet, illetve a vasutastársadalom meg a nemzeti vasút helyzete jelent. Én arra szeretném azért megkérni kormánypárti képviselőtársaimat, hogy amikor a törvényhez benyújtott módosító indítványokról fogunk szavazni, illetve magáró l az egész törvényről, akkor ne feledjék azt, ami itt elhangzott, és a gombot is eszerint nyomják meg, és ez, azt gondolom, akkor teljesen ellenkezik azzal a vasúti törvénytervezettel, ami előttünk fekszik, és amelyet a Gyurcsánykormány nyújtott be. Most nézzük magát a törvénytervezetet, amely preambulumában egy nagyon szép célt tételez: “Az Országgyűlés a nemzeti közlekedéspolitikában meghatározott elvek érvényesítése, a magyar vasúti közlekedésnek az egységesülő nemzetközi vasúti közlekedési rendszerbe i llesztése, a vasút által végzett környezetkímélő közlekedési szolgáltatások iránti igények növekedésének elősegítése, valamint a vasúti közlekedés biztonságának növelése céljából alkotja a következő törvényt.” Azt gondolom, ebben szintén egyetérthetünk, az onban nézzük, hogy ha ezt a törvényt így fogadjuk el, ahogy előttünk van, illetve egyáltalán elfogadjuk ezt a törvényt, akkor mi történik: lesze változás a vasútnál, avagy nem, lesze valódi európai vasútvonalunk, lesze valódi európai munkahely a MÁVnál ? És folytathatnánk a sort. A törvényjavaslat 3. §ának (2) bekezdése kimondja: “A közlekedésért felelős miniszter feladata a pénzügyminiszterrel egyetértésben a vállalkozó vasúti társaság közszolgáltatási kötelezettségéből eredő, bevétellel nem fedezett, indokoltnak elismert költségeinek a központi költségvetésből történő megtérítése a 27. § szerint.”, amely viszont azt mondja, hogy “A miniszter a pénzügyminiszterrel lefolytatott előzetes egyeztetés alapján - erre hallottunk itt példát Arnóth képviselő úrt ól - dönt a vasúti közszolgáltatási kötelezettség mértékéről, és ennek megfelelően hagyja jóvá a közszolgáltatási menetrendet. A jóváhagyással a miniszter kötelezettséget vállal arra, hogy a vasúti közszolgáltatási tevékenység menetdíjbevétellel nem fedeze tt, a vállalkozó vasúti társaságra háruló, indokoltnak elismert költségét az állam a teljesítés tárgynegyedévét követő negyedév végéig a központi
