Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 8 (263. szám) - A vasúti közlekedésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - TÓTH IMRE (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz):
2683 ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra követke zik Tóth Imre, a Fidesz képviselője. Parancsoljon! TÓTH IMRE (Fidesz) : Köszönöm a szót. Az önkormányzatok szerepvállalásával szeretném folytatni. Bizony az a kísérlet, ami a balassagyarmati és a sarkadvésztői vonalra kiíródott, egy fü stbe ment terv. A települési önkormányzatok például a mi térségünkben semmilyen mértékig semmibe nem voltak bevonva, semmiben közre nem működtünk, az erről leírt jelentések minden reális alapot nélkülöznek, amennyiben ezt működő rendszerként kívánják bemut atni. Ugyanakkor értelmetlen megfogalmazásokat is mutat. Idézek a kísérleti anyagból: “Települési szinten kitűzték célul, hogy a vasúti infrastruktúrának a település társadalmi életébe való minél sokrétűbb beillesztésére irányuló közös intézkedések megtéte le fontos.” Forgattuk, forgattuk ezt a mondatot, máig nem tudtuk lefordítani. Én tizenöt éve vagyok polgármester, de nem érthető ez. Államtitkár úr biztosan meg tudja ezt majd magyarázni a többi polgármesternek is. A vasútállomások és környékük kulturált k örnyezetbe illeszkedő kialakítása. Ha ezt úgy fordítjuk, hogy nekünk kellene a vasúti pályaudvarokat rendben tartani, akkor egyet is érthetünk vele meg nem is. Egyetérthetünk akkor, ha a vasutak átveszik a bölcsődék, óvodák és a helyi egészségügy irányítás át, működtetését, ebben az esetben mi átvesszük a vasutak szerepét, de ez rothadást generál minden rendszerben, amely egyébként viszi a maga dolgait - helyesen. Az érintett településkör tizennyolc önkormányzatot számlál, ennek 80 százaléka önhibáján kívül hátrányos helyzetű, az alapfeladatait sem tudja ellátni, nemhogy vasúti ügyekre tudna fordítani. Ezért ezek az önkormányzatok kerekenkategorikusan véglegesen kimondták és kimondják most is általam, hogy köszönjük, ezt a “briliáns” elképzelést nem kérjük, nem kérhetjük, épp a vasút jó megtarthatósága érdekében. Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.) (15.10) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Arnóth Sándor, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon! ARNÓTH SÁNDO R (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tulajdonképpen polgármester úr szavaival folytatnám, vagy visszautalhatnék Tóth Gyula szocialista képviselőtársam megszólalására, hiszen gyakorlatilag mindannyian, akik eddig szóltunk, a vasút problémáit hoztuk elő, azt a hatalmas nagy problémahalmazt, amit gyakorlatilag nem nagyon sikerült kezelnie senkinek. Az előttünk lévő törvény az 1993ban elkészült törvényt módosítja nagyon sok pontban, gyakorlatilag szinte teljesen átírja, hiszen 96 par agrafusát írja át a százból, és ha jól tudom, ez az ötödik verzió, amit különböző érdekcsoportok megengedtek egymásnak, illetve elgáncsoltak. Nos, ez az ötödik verzió is egy kicsit olyan, mint a kapuzárási pánik, hogy hirtelen csinálni kell valamit, tehát produkáljunk valamit, és ez mindent magán visel emiatt. Akkor nézzük, hogy mi a gond ezzel a törvénnyel! Az első az, hogy maga a törvény egy eszményi vasúti állapotot tételez fel. Ez magyarul azt jelenti, hogy egy olyan vasúttársaságról szól, amelyik tulaj donképpen megfelelő keretek között, megfelelő színvonalon működik. Ez nagy túlzásokkal igaz; be kell vallanunk, hogy nagyon nagy túlzásokkal igaz. Igaz, mert azok a vasutasok, akik még megmaradtak, azok a vasutasok, akiket még nem szerveztek ki, nem küldte k el, még dolgoznak, és tisztességgel teszik a dolgukat. De ez a törvény néhány alapvetést nem tartalmaz. Az első, hogy ehhez a bizonyos eszményi állapothoz vajon hogyan jut oda a vasút. Merthogy nem ott
