Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 7 (262. szám) - A kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok tárolójának létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez szükséges előzetes, elvi hozzájárulásról és a Paksi Atomerőmű üzemidejének meghosszabbításáról szóló országgyűlési határozati javaslat által... - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
2569 átmeneti tárolóval a kis és közepes aktivitású hulladékok tárolásának ügye, ott a helyszínen, Pakson, azonban mi van 2008 után, még ha nem is kerülne sor - tegyük fel, feltételezve, de nem megengedve - az üzemidőhosszabbításra , akkor 2008 és 2017 között vajon hová tesszük a hulladékot. Tehát nyilvánvaló, ilyen értelemben és ilyen összevetésben viszont nem feltételezi a tároló létesítését az üzemidő hosszabbításának ügye. Azt gondolom, sok minden elhangzott már arra vonatkozóan, hogy miért nem képzelhető el jelen pillanatban Magyarország energiaellátásának megoldása nukleáris energia használata nélkül. És ha ez így van - meggyőződésem egyébként, hogy így van , akkor ebből következik, hogy felelős politikus, felelős parlament nem hozhat más döntést, mint hogy támogatja az előttünk lévő országgyűlési határozati javaslatot. Valóban, az igen mellett a legegyszerűbb érvrendszer úgy szól, hogy azt kell megnézni, isten ne adja, abban az esetben, ha most úgy döntenénk, hogy nem javasolju k az üzemidőmeghosszabbítást. Mi lenne? Az importfüggőségünk nőne, a villamos energia fogyasztói ára azonnal megugrana, a kiotói szerződés betarthatatlan lenne, a tulajdonos állam, vagyis a költségvetés jelentős osztaléktól esne el, és jelentős munkahelye k szűnnének meg többezres számban. Illés Zoltán azt mondta, az atomenergia, amelyik - szintén tény, nem kérdőjelezhető meg - jelenleg 40 százalékot képvisel a magyar energetikai mérlegben, helyettesíthető. Igen, vizsgáljuk meg, hogy miként: vagy importból, vagy hazai építésű erőművekből. Az importnak azonban erős korlátai vannak. Korlátot jelent az importnál az, hogy a határmetsző kapacitások erősen korlátozottak, és nemcsak a mi részünkről, hanem a szomszédos országok részéről is, ahonnan egyébként importá lnánk a villamosenergiaáramot. Erős korlátai vannak, már majdnem teljesen ki van használva az importlehetőségünk. De van egy másik szempont is, az az összefüggő európai villamosenergiarendszer, az UCTE, amelynek mi is és az Európai Unió is a tagjai vagyu nk, külön hangsúlyt helyez arra, hogy minden ország törekedjen az önellátásra, megfelelő mennyiségű tartalékkal rendelkezzen - 2025 százalékos tartalékkal , és ennek alapvetően ellentmond az, ha valaki deklaráltan az importból kívánná a saját villamosene rgiaellátását biztosítani. Tehát ha látjuk ennek a korlátait, akkor nézzük meg, itthon mit tehetünk. (22.30) Itthon egyrészt lenne a szenes erőművek építése. Erről nem beszélnék többet, hiszen erről nagyjából egyet gondolunk, hogy mi lenne ennek a követke zménye és hatása. Lennének a gáztüzelésű erőműveink, amiben a gáz, gondolom, ebben is egyetértünk, már sokkal nagyobb súlyt képvisel a magyar energiamérlegben, mint az egyébként egészséges lenne. Ezt a rizikót, ezt a kockázatot józan ésszel nem növelhetjük tovább. Marad a megújuló energia. A megújuló energiák térhódítását természetesen támogatjuk, mindannyian. Csak hát, tisztelt képviselőtársaim, az arányok! Az arányok! Hát nem lehet nem észrevenni, hogy miközben a magyar villamosenergiafogyasztás 40 száza léka Paks által biztosított, a jelenlegi jelentős törekvéseinkkel, amit a megújuló energiák támogatására fordítunk, és ebbe a fejezetbe tartozik az a 23 forintos kilowattóránkénti ár, amit most, pár héttel vagy pár hónappal ezelőtt iktattunk be a törvénybe , ami jelentősen kedvezményezi a megújuló energiákat, pont azért, hogy segítsük a térhódításukat, nos, ilyen erőfeszítések árán is 2010ig az a célkitűzés, és ez a reális és józan célkitűzés, hogy 3,6 százalékot érjen el a megújuló energia súlya a villamos energián belül. Hát hol van a 3,6 százalék a 40től? A kettő között valami iszonyatos űr van! Nem lehet nem észrevenni, hogy csak addig áll meg ez az érvelés, amíg egy picit nem tekintünk a dolgok mélyére! Azt gondolom tehát, mi több, az a meggyőződésem, hogy Paksnak egyszerűen nincs alternatívája, jelen pillanatban legalábbis biztos, hogy nincs. Azután nagyon lényeges a kiotói szerződés. Környezetvédelmi szempont, közös ügyünk, persze. Szeretnénk egészséges környezetben élni. Számítások állnak re ndelkezésre, mit jelent Paks ebből a
