Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 12 (244. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
26 tegyük mindnyájunk érdekében a dolgunkat, és ala kítsuk át azt a rendszert, amit változtatgatunk, de 15 éve éppen a leglényegesebb pontján, a finanszírozási rendszerében érdemi változtatást nem voltunk képesek végrehajtani. Ezt a példát, amit elmondtam, ugyanígy el lehet mondani a közigazgatásra, ugyaníg y el lehet mondani az önkormányzati igazgatásra, ugyanígy el lehet mondani, tisztelt képviselőtársaim, például az adórendszer bátortalan átalakítására. És mindez arról szól, hogy elszalasztjuk a lehetőségeket, amelyekkel pedig élnünk kellett volna. (Közbes zólás a Fidesz soraiból.) Hát, én az előző ciklusból egyetlen reformértékű dolgot sem tudok, tisztelt képviselőtársaim, mondani. Márpedig, ha elszalasztjuk a lehetőségeinket, akkor felelőtlen módon járunk el az utánunk következő generációkkal szemben, mind en problémát, amit itt hagyunk, nekik kell ugyanis megoldani, pedig nekünk lenne lehetőségünk ezt megtenni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Viszontvá laszra megadom a szót miniszterelnök úrnak. Öné a szó, miniszterelnök úr. GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Házelnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Igen, azt hiszem, hogy az Országgyűlés a helye annak, hog y megvitassuk a dolgainkat, lankadatlanul hiszek ebben. Lankadatlanul hiszek abban, hogy kormány és ellenzéke között az Országgyűlés az a hely, ahol a megbeszélést, a vitát le kell folytatni. A kormányfő, ha, a mögötte álló parlamenti többségre támaszkodva természetesen, képviseli az ország érdekeit azon program alapján, amelyre felhatalmazást kapott, nyilvánvaló módon vitában áll ellenzékével. Kormányfőként az első perctől kezdve arra törekszem, hogy itt, a parlamentben vitassuk meg a dolgainkat. Igen, vit atkozom az ellenzékkel; természetesen, ez a dolgom. Elmondom, hogy mivel nem értek egyet programjukban, magatartásukban, stílusukban, és elmondom, hogy mit javaslok ehelyett. És igen, legtöbbször csalódással állapítom meg, hogy az ellenzék vezére ugyanerre nem méltat bennünket. Igen, erre mondom azt, hogy változatlanul értéknek tekintem, a Harmadik Magyar Köztársaság egyik pillérének tekintem a demokratikus parlamentarizmust, ahol az ellenzék vezére nem bújik a frakcióvezető háta mögé, ahol az ellenzék vezé re vállalja azt, hogy neki itt, szemtől szembe, érvekre érvekkel válaszolva kell elmondani a véleményét. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) Vagy ha kikényszerítik a nyilvános vitát, akkor ott hajlandó vitatkozni, nem pedig kikerüli a vitát. (Közbekiáltáso k a Fidesz soraiból. - Dr. Salamon László: Nyolc percben?) Igen, lehet, hogy ez egy maradi álláspont, lehet. Lehet, hogy a parlament nem erre való - lehet. Én változatlanul hiszek abban, hogy a parlament elsősorban erről kell hogy szóljon. Nagyonnagyon kö nnyű híveinknek lakossági gyűlésen, nemzeti konzultáción, bárhol mondani, hogy mi mit gondolunk - nagyon könnyű. Azok az emberek fognak eljönni, akik döntően támogatják az ott megjelenő politikai vezetők politikáját. Nagyon könnyű népszerűségre szert tenni , a támogatók széles körét felmutatni, ha az ember csak olyan közegben szerepel, amely támogatóiból verbuválódik. A parlamentarizmus és a demokrácia a vitahelyzet; az egymás tiszteletben tartása, sőt annak a szituációnak a tiszteletben tartása, amelyben eg yenlőek vagyunk, amelyben a vita pillanatában teljesen mindegy, hogy ki van kormányon és ki van ellenzékben. Hallgatjuk és odafigyelünk a másikra, és megpróbáljuk a saját álláspontunkat elfogadtatni, mert közben tudjuk, hogy ha nem is sokan, de pár százezr en figyelnek bennünket. Sőt, megengedjük, hogy szembesítsenek bennünket korábbi véleményünkkel, korábbi álláspontunkkal, ahol köteleznek bennünket a szavak erejével, a szituáció erejével, hogy magyarázzuk meg, miért mondtuk egyszer ezt, máskor meg amazt. ( Közbeszólás a Fidesz soraiból: Dumakormány!) Azt hiszem, hogy demokratáknak ezt a szituációt nemcsak elfogadni, de igényelniük is kell. És igen, a demokratikus parlamentarizmus szempontjából a populizmust, amely kerüli ezt a
