Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 7 (262. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter:
2449 De azt gondolom, a vitáknak a szakemberek körében kell eldőlniük, és ott kell ezeket a kérdéseket megvitatni. Nagy jelentőségűnek tartom azt a munkát, amely a különböző háttérintézményekben zajlik. Itt szeretném külön kiemelni az NSZIben, a Nemzeti Szakképzési Intézetben folyó munkát, a modulrendszert, ahol a részképzés is el lesz ismerve, és az OKJ, az Országos Képzési Jegyzék 800ról 400 szakmára fog változni. Ezt a változást pedagógiatörténelmi eseménynek kell mondani, úgy gondolom. És itt szeretnék egy felkiáltójelet tenni - bár a morajokat figyelve lehet, hogy erre nem figyelnek föl , de, tisztelt hölgyeim és uraim, 1871ben Eötvös József népiskola i törvényt fogadott el. 1945ben 8 plusz 3 évfolyamos képzés indult, tehát a hároméves szakképzés akkor indult be. 1993ban az Országos Képzési Jegyzék került elfogadásra. Ez a változás, ami a moduláris rendszerben van, ehhez kapcsolódik, ilyen sorozatba i llik, mert tula jdonképpen még nemzetközi összehasonlításban is szeretném ezt kiemelni. A finnek Finnországban kiemelkedően végzik a szakképzést. Európa oda jár tanulmányozni, sőt a kínaiak és mások is. Azt mondják, mihelyt mi ez t bevezetjük - és bevezetjük a jövő esztendőben ezt a rendszert , akkor ők jönnek tanulmányozni. Ha ügyesek vagyunk, és miért ne lennénk azok, 200513 között ez a szakképzés, ezekkel az intézkedésekkel, amiket végig tudunk vinni, felzárkózhat Európa élvon alába, és úgy gondolom, hogy ez nagy jelentőségű. Van számos tennivalónk. Úgy a felnőttképzés területén, ezen túl, úgy gondolom, hogy a külföldi szakmai tapasztalatok beszámítása terén vagy az 50 év felettiek képzésében pluszkedvezmé nyeket biztosítunk. Szeretnék két számot kiemelni. Az egyik: ma Magyarországon a szakképzési rendszer átalakítását indokolja az is, hogy a munkaerőpiacon közel 2,5 millió olyan munkavállaló van, akiknek a munkakörük betöltéséhez nem szükséges felsőfokú vég zettség, és 900 ezer aktív korú munkavállaló semmilyen szakképesítéssel nem rendelkezik. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Önök nagyon jól tudják, hogy a képzésben nagyon sok érdekcsoport van, és nagyon fontos, hogy szakmai műhelyekben dőljenek el ezek a kérdése k. Úgy gondolom, hogy használható tudásról van szó. Mert mit ér azzal a képzettséggel, akár felsőfokú vagy középfokú végzettséggel valaki, ha nem tud elhelyezkedni? Ezen is változtatni kell. Végül azt szeretném elmondani, hogy számottevő tartalék egy van: ez pedig az emberi tudás, az emberi tehetség kibontakoztatása. És itt adósak vagyunk valamennyien, a patkó valamennyi szegletében lévők azzal, hogy a kétkezi munka, a fizikai munka tehetségét sokkal jobban el kell ismerni, ismertetni, és úgy gondolom, hogy ezek az intézkedések ebbe az irányba mutatnak. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. A kormány nevében Csizmár Gábor miniszter úr kért szót. Parancsoljon! CSIZMÁR G ÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr, Frakcióvezetőhelyettes Úr! Teljes mértékben osztom azt az álláspontját, hogy a magyar gazdaság fejlődése szempontjából a szakképz és kiemelt jelentőségű, és szeretném hozzátenni, hogy nemcsak a nappali iskolarendszerű szakképzés, hanem a felnőttképzés keretében lebonyolódó szakképzés is. Ma már a két rendszer egyenrangú, egyensúlyi helyzetben van, egyrészt azért, mert maga az iskolar endszerű szakképzés nem képes követni a gazdaság változásait, hiszen a termékek, szolgáltatások életpályája lényegesen rövidebb, mint a szakképzés képzési ciklusideje. Másrészt azért is, mert az elmúlt 68 esztendőben széttartó pályán volt a szakképzés és a gazdaság. Úgy születtek ’982002 között oktatáspolitikai döntések, hogy még csak minisztérium se volt, amely figyelmeztette volna az oktatáspolitikusokat, hogy oda kellene figyelni a munkaerőpiaci folyamatokra; hogy olyan szakmákat kellene preferálni, a melyeknek van kereslete a
