Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 7 (262. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
2447 százalékkal lesz magasabb, mint 2001ben volt. Ennek ellenére tudjuk, hogy - bár sokat tettünk a nyugdíjasokért - a jelenlegi nyugdíj rendszerben még mindig sok az igazságtalan elem. Akármilyen meglepő, két nyugdíjas közül, akik azonos szolgálati idővel és azonos jövedelemmel rendelkeztek, de eltérő időpontban mentek nyugdíjba, különbség van a tekintetben, hogy melyikük mennyi nyugdíjat kap. Ez nyilvánvalóan igazságtalanság, ezért egy olyan nyugdíjkorrekciós lépéssorozatra készülünk, amely ezt az igazságtalanságot kiküszöböli, de legalábbis nagymértékben enyhíti. Ezekről a szakmai javaslatokról jó lenne itt az Országgyűlésben vitatkozni - igen ám, de melyik Fidesszel? Hiszen ha megnézzük a Fidesz mondatait, akkor azt tapasztaljuk, hogy a Fidesz nagyon gyakran úgy beszél, mintha csak pulóvert kötne, az álláspontja egyszer sima, egyszer pedig fordított. Miniszterelnök úr már néhány példát em lített, ezért ezekre részletesen nem térek ki, elegendő, ha önök is újraolvassák, mit mondott Varga képviselő úr áfaügyben, szemben Orbán elnök úrral, mit mondott szintén Varga képviselő úr a Fészekrakóprogram ügyben, szemben, mondjuk, Mádi képviselő úrra l, mit mondott Pelczné Gáll Ildikó a szövetségi gyűlésen a családtámogatási rendszerről, ellentétben Halász képviselő úrral, mit mondott az egyszerűsített vállalkozói adóról Orbán Viktor elnök úr, ellentétben Tállai András képviselő úrral. A példák tetszés szerint folytathatók lennének, tisztelt képviselőtársaim. Én egykor - bár ezt ma már sokan a szememre vetik - a Századvég politikai iskola hallgatója voltam a kilencvenes évek elején. A Századvég politikai iskolában nekem, akkor pályakezdő politikusnak az t tanácsolták, hogy ha azt akarod, hogy egy vitában jók legyenek az esélyeid, akkor kezdd rögtön a helyes állásponttal. Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves fideszes Képviselőtársaim! Arra kérem önöket, legalább egyszer próbálják meg. Köszönöm szépen a figyel müket. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. Felszólalásra jelentkezett, és megadom a szót Kuncze Gábor frakcióvezető úrnak, a Szabad Demokraták Szövetségétől. Parancsoljon, öné a szó. KUNCZE GÁB OR (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszterelnök úr összefoglalta a száz plusz valamennyi lépés programjának várható előnyeit. Ezekkel kapcsolatban azt lehet elmondani, hogy való igaz, nagyon sok területen megoldanak, rendeznek problémákat e zek a lépések, más területeken pedig elindítanak szükséges változásokat, és ez rendben van. Az igazi kérdés azonban a jövőre nézve, tisztelt képviselőtársaim, valójában az lesz, hogy az alapkérdéseket illetően tudunke változtatásokat végrehajtani, az alap kérdéseket illetően tudunke olyan politikát folytatni, amelynek eredményeként választ kapunk azokra a kérdésekre, amelyek - ezt mindnyájan tudjuk - ma a politika asztalán vannak, amelyekkel ma a politikának szembe kell néznie. Arra gondolok, hogy képesek leszünke a következő kormányzati ciklusban és természetesen az azt követő időszakban is megtalálni azt az egyensúlyt, ami a törekvéseink és persze az ezeknek korlátot állító lehetőségek között feszül, oly módon, hogy bátran képesek leszünk hozzányúlni kül önböző olyan területekhez, amelyekről a politika ugyan szeret sokat beszélni, azonban érdemi változtatásokat ezeken a területeken egyelőre végrehajtani nem tudott. Gondolok az egészségügy érdemi, valódi átalakítására, gondolok a közigazgatás, az önkormányz ati igazgatás átszervezésére. Minderre azért gondolok, mert ez teremti meg a lehetőségét annak, hogy kisebbre vegyük az állam méretét, és ezen keresztül radikálisabban, határozottabban továbbhaladjunk az adócsökkentés, a terhek és járulékok csökkentésének megkezdett útján annak érdekében, hogy ezzel fokozzuk a gazdaság versenyképességét, és elősegítsük, hogy hazánk belátható időn belül zárkózzon fel az Európai Unió átlagához; hiszen végül is az a célunk, azt szeretnénk, ha a tízmillió itt élő magyar ember é s persze az ország gazdasági potenciálját kihasználva a határon átnyúló gazdasági együttműködés segítségével a környezetünk is haszonélvezője lenne annak a lehetőségnek, amit
