Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 4 (261. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter:
2426 mondom, a helyébe tettek egy kiegészítő családi pótlék elnevezésű, értékében nem bővülő ellátást, és értékében nem bővülően, sőt nominálértéken otthagyták a családi pótlékot abban a négy évben. Ezek után, a mi kormányunk időszakában bekövetkezett az, hogy behoztunk egy 13. havi családi pótlékot, olyan mértékben növeltük a családi pótlékot, hogy abban reálértéknövekedés is volt, tehát az inflációt meghaladó mértékben növeltük valamennyi évben a családi pótlékot; és képviselő úr nem beszélt egy nagyon fontos momentum ról, és ez a fontos hiba, ez a legfontosabb hiba. Mi nem a rendszeres gyermekvédelmi támogatás és a családi pótlék összevonásával hozzuk létre az új családtámogatási rendszert, hanem ama családi adókedvezmény bizonyos körökben történő megszüntetésével, ame ly igazából megvalósította azt az elvet, amit önök vállaltak és mindig is hirdettek, hogy a magasabb jövedelműeknek, a magasabb jövedelmű családok számára tették elérhetővé adókedvezmény formájában a gyermekek nevelése utáni támogatás egy jelentős részét, aránytalanul nagy részét, azt gondolom, így is fogalmazhatok. Képviselő Úr! Ha hitelesen akarjuk az elmúlt tíz év történetét ebben a témában egymásnak itt elmondani, akkor szerintem ez így történt. Azért tartottam fontosnak ezt megemlíteni, mert amit ön mo ndott, úgy tűnt volna, mintha csak a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezőktől, leginkább rászorultaktól elvett pénzből próbáltunk mi. Nem így történt. A viszonylag magasabb jövedelemmel rendelkezők adókedvezmény formájában igénybe vehető támogatása is fi gyelembe van véve értelemszerűen itt, ebben az átcsoportosításban. Ezért gondoljuk azt, hogy a két megközelítés érdemben különbözik egymástól. Igen, nem a magas jövedelműek számára kívántuk lehetővé tenni adókedvezmény formájában ennek a családtámogatási f ormának az igénybevételét, hanem az alacsonyabb jövedelműek számára is. Amikor képviselő úr arra hivatkozik, hogy Angliában hogyan minősítenek egy üzletet, akkor azt kell mondanom, képviselő úr, hogy túlságosan fideszes fejjel gondolkodik. (Derültség, közb eszólás a Fidesz soraiból: Az milyen?) A fideszes fejjel való gondolkodás azt jelenti, hogy egy üzlet… (Derültség a Fidesz soraiból. - Dr. Kovács Zoltán: Honnan tudod?) - megtapasztaltuk négy éven keresztül, Kovács képviselő úr. Egy üzlet csak úgy lehet jó , ha az egyik fél nagyot kaszál rajta. Volt erre egy klasszikus, Lajos keresztnevű férfiember Magyarországon, “hülyének nem tilos lenni, nem tiltja semmi”, mondotta volt. Az állam sem volt tiltva számára, hogy hülye lehessen, azaz egy üzlet nem akkor jó üz let teljes mértékben, ha az egyik fél nagyot nyer rajta. Egy üzlet akkor jó üzlet, ha mindkét fél megtalálja benne a számítását. Lehet, hogy anyagi számítását az egyik, lehet, hogy más típusú számítását a másik, de egy jó üzletnek ez a feltétele. Nézze meg az üzleti életben, képviselő úr! A jó üzlet arról ismerszik meg, hogy az üzletfelek holnap is üzletet kívánnak egymással kötni, holnapután is, merthogy mind a kettő megtalálja benne a számítását. Amikor minősítették azt a bizonyos tranzakciót, akkor ez a fajta gondolkodás és nem a fideszes gondolkodás érvényesült, képviselő úr. (Taps a kormánypártok soraiban. - Domokos László: Ez nem igaz!) Amikor azt mondja, hogy a közoktatásra fordított összeg mennyivel csökken, akkor, képviselő úr, lehet, hogy számszerű leg igazat mond, csak nem teszi hozzá az igazság másik felét. Mennyivel csökken az ellátottak száma? Mennyivel csökken azoknak a száma, és mennyivel csökkent az elmúlt tíz évben azoknak a száma, akik számára ezt a szolgáltatást az állam biztosítja? Ne fele dkezzünk el erről, képviselő úr! Szerintem nem lehet változatlan, statikus feltételek mellett a számokat összehasonlítani. Ha tehát ezt fajlagosan nézzük meg, akkor - képviselő úr ezt valószínűleg jobban tudja, mint bárki má s ebben a teremben - az Európai Unión belül Magyarország az oktatási ráfordításokban 1 százalékponttal magasabb GDParányt képvisel, mint az Európai Unió átlaga. Még egyszer mondom: az oktatásban Magyarország 1 százalékkal magasabb részesedést képvisel a G DPből. Csak ezt tudom mondani. (Dr. Horváth Zsolt: Ezt most el kell venni?) Senki nem veszi el, képviselő úr, ezután is 1 százalékkal
