Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 4 (261. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
2414 kárvallottak? Ki vett el a lakásépítésből pénzt? Azt hiszem, hogy a 91nek a 235 a többszöröse. Tehát… (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Jól belezavarodtál! - dr. Kovács Zoltán: Benne van a determináció!) Képviselő úr, én erre nem tudok mit mondani önnek. De szeretném elmondani azt is, hogy ha kézbe veszik, és megnézik, az állam működési kiadásai 8,7 százalékról csökkentek 6,7 százalékra. Tehát van csökkenés a z igazgatási kiadásokban is, abszolút összegben a 104 milliárd forintról 70 milliárd forintra. És amikor a hiányról beszélünk, mert feltétlenül kell, hogy erről is beszéljünk, tisztelt képviselő urak, 1 százaléknyi hiánycsökkentés 230 milliárd forint. Kére m, gondolják végig: a teljes védelmi kiadásunk 288 milliárd, tehát alig több 1 százaléknál. De lehetne más területeket említeni: amiről az előbb beszéltem, a lakásépítés alig több 1 százaléknál. Ha ezeket teljesen megszüntetnénk, még akkor sem érnénk el az t a mértéket, amit itt önök szerettek volna, hogy elérjünk. Köszönöm szépen a türelmet, elnök úr. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, hogy vane képviselő, aki a vitában rész t kíván venni. Igen, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr. Parancsoljon, öné a szó. GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! A költségvetés minden politikának a sűrítménye. Hát látszólag számok tengere, am elyben nagyon nehéz kiigazodni az egyszerű halandó számára, sőt időnként a sokat tapasztalt politikusok is könnyen eltévednek ebben a rengetegben, de hát ez a látszat csak. A lényeg, ami a számok mögött ott van: hogy mi az a politika, amit egy kormány, egy ország meg kíván valósítani, hogy melyek a prioritásai, hova akar eljutni, milyen eszközökkel akarja ezt megtenni. Ez a költségvetés, amely most itt a Ház előtt szerepel, az elmúlt időszakban általunk nagyon sokszor elmondott, helyenként nagyon sokszor vi tára ajánlott politikának, a legkönnyebben és legegyszerűbben azt mondhatnám, hogy a száz lépés politikájában megmutatott, a kialakult társadalmigazdasági viszonyokat az igazságosság és egy magasabb jövedelemtermelő képesség irányába elmozdító politikának a megnyilvánulása. Ez a költségvetés azzal a szándékkal készült - nyilván azt remélem, hogy e szándékot jól teljesíti , hogy tegye igazságosabbá Magyarországot. Hogy tegye olyan világgá, ahol lehet és megéri dolgozni. Tegye olyan világgá, ahol aki dolgoz ik, az jobban keres, kiszámíthatóbbak a viszonyok, ebből kevesebbet adózik, közös jövedelmünket pedig közös céljainkra, a fejlesztés céljaira és a társadalmi igazságosság céljait szolgáló társadalompolitikai célokra pedig jobban, igazságosabban, hatékonyab ban költi el. Hát persze a viták mindig ott kezdődnek, hogy mi a hatékony és mi az igazságos, mi szolgál mit. Az a két nagy pillér, amiről ez a költségvetés szól, az igazságosság és a több jövedelem, egy fejlettebb, modernebb országnak a szándéka a költség vetés mögött ott lévő részpolitikákban mutatkozik meg. Én ezeknek a részpolitikáknak a jogosságát érdemben és erősen nem láttam, nem hallottam itt vitatni. Melyek is ezek a fontos célterületek? Ami egy igazságosabb, összetartóbb társadalmat illeti, elsősor ban azokért kell több felelősséget vállalnunk, akik saját teljesítményük bázisán már vagy még nem tudnak jövedelmet szerezni. Hát kik ezek? A gyermekes családok - ez a családtámogatás átalakításának programja, az ehhez kapcsolódó költségvetési program - és a nyugdíjasok az életkorfa másik végén, ez pedig a 13. havi nyugdíj utolsó részletének a költségvetésbe történő beépítése és természetesen az ötéves nyugdíjkorrekciós program első részének a beillesztése. Két olyan terület, amely milliókat érint - több mi nt 2 millió gyermek után fizetünk családi pótlékot, több mint 3 millió nyugdíjasunk van , minden második ember tehát ennek a költségvetésnek nyertese. Ráadásul azok a társadalmi csoportok, azok az emberek, azok a családok, azok a szülők, nagyszülők és azo k a gyerekek, akik természetes módon jutnak el életüknek abba a szakaszába, ahol azt kell, hogy mondják: igényt tartunk arra, hogy a nemzeti, társadalmi közösség ismerje el, hogy készülünk a saját életpályánkra, és itt a minden gyermek egyenlő elv
