Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 4 (261. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. CSEPELI GYÖRGY informatikai és hírközlési minisztériumi államtitkár:
2392 Sok jó példa közül kiemelném a Budapesti Műszaki Egyetemen ebben az évben megalakult Mobil Innovációs Központot, amely a mobilkommunikációs technológiáknak bizonyos értelemben véve egy tesztágya, ahova mindenki eljöhet, és kipróbálhatja a s aját leendő termékét. Egy hasonló típusú fejlesztés - amely európai jelentőséggel fog rendelkezni - alakul majd Miskolcon egy nanotechnológiai központ képében, és Magyarország ilyen értelemben a biotechnológiai kutatásoknak is feltétlenül a szülőhazája kel l legyen, ha ténylegesen hozzá akar járulni az európai versenyképesség fokozásához. A harmadik terület, amely az Európai Unióhoz való csatlakozásból adódóan, de saját önbecsülésünk szempontjából is nagyon fontos, az információs társadalom tényleges társada lmiasulása, vagyis egy olyan állapot elérése, amikor - mint tegnap este szűk illegális körben már volt alkalmam kifejteni - nem digitális proletárok állnak szemben digitális burzsoákkal, hanem ténylegesen van egy olyan többség, amelynek készség szintjén te rmészetesnek adódik mindazon technológiák használata, amelyekhez hozzátartozik a számítógép, hozzátartozik a szoftver, hozzátartozik a hálózatiság, és hozzátartozik mindazon információknak nem egyszerűen a befogadása, hanem teremtő, alkotó feldolgozása, ma jd újrahasznosítása, amelyek a hálózaton keresztül hozzáférhetőek. Itt nehezíti a feladatot, hogy nem egyszerűen olyan készségről van szó, amit az ember valamikor gyerekkorában megtanult, hogy hogyan kell bekapcsolni a rádiót, hogyan kell felpattanni a bic iklire, és akkor biciklizni tudott egészen haláláig, amíg el nem gázolta egy autó, hanem arról van szó, hogy gyakorlatilag újra kell tanulni minden évben mindent. Ez egy kicsit olyan, mint amikor az ember megtanulja a villanykapcsoló használatát, majd a kö vetkező évben kap egy új villanykapcsolót, és újra meg kell tanulnia; olyan, mint amikor épp tegnap a lakásomba vezettek be egy új önszabályozó fűtésszabályozó rendszert, és hidegben kellett eltöltenem az éjszakát, mert nem tudtam megtanulni ilyen gyorsan ennek a digitális hőszabályozónak a használatát. A tanulás tehát nem egyszerűen egy élethossziglani folyamat a szónak abban az értelmében, hogy valamit tanulunk, majd hozzátanulunk, hanem a tanulásnak és a felejtésnek - amint régen mondták - egy dialektiku s egysége, ahol újra meg újra kell tudni tanulni, és újra meg újra meg kell tanulni felejteni. Ahhoz, hogy ez a fajta rugalmas, az információs technológiák változásaihoz szüntelenül alkalmazkodni képes tudás megjelenjen az emberekben, és ráadásul hasznot h ajtó módon jelenjen meg az emberekben, ne egyfajta privilegizáltság vagy ne egyfajta elithez való tartozásként jelenjen meg, az szükséges, hogy az Európai Unió által megfogalmazott elvárás, nevezetesen az inklúzió, a befogadás politikája érvényesüljön. Ha ilyen szempontból nézzük meg a költségvetést, akkor azt látjuk, hogy mind az IHM, mind más minisztériumok - például az OM - költségvetésében vannak olyan tételek, amelyek arra irányulnak, hogy a regionális különbségeket próbálják kiegyenlíteni, hogy ne érj en senkit hátrány azért, mert egy Szabolcs – Szatmár megyei kis faluba született, szemben azzal, aki mondjuk, a Rózsadombon született, és rögtön a Chello szolgáltatást igénybe véve, megfizethető áron, szélessávú szolgáltatást tud használni. A regionális külö nbségek kiegyenlítése, mondjuk, az alapréteg, amelyre rá kell épülnie a különféle szociológiai típusú digitális különbözőségek kiegyenlítésének, amely, hangsúlyozom, egy soha be nem záruló folyamat. Senki nem érezheti magát birtokában egyszer s mindenkorra az infokommunikációs eszközök alkalmazása készségének, mert újra meg újra kell ezt tanulnia. Egyetlenegy aspektust említenék csak, mielőtt még befejezném, és ez nagyon fontos aspektus, nevezetesen az, hogy vannak a társadalomban olyan marginális helyzetű rétegek, amelyek nem feltétlenül területileg különülnek el egymástól, nem feltétlenül életkorilag különülnek el egymástól, hanem valamilyen értelemben, a sors kegyetlensége folytán, egyeseknek adatnak képességek, látnak, hallanak, tudnak mozogni, mások nem hallanak jól vagy egyáltalán nem hallanak, nem látnak, rosszul látnak vagy egyáltalán nem látnak, illetve nem tudnak mozogni, mert korlátozottak a mozgásban, akár azért, mert valamilyen betegség megfosztotta őket ettől, akár azért, mert valamilyen kataszt rófa folytán bekerültek az életnek abba a bugyrába, amelyről mi igazán nem vagyunk hajlandóak tudomást venni addig, amíg épek és egészségesek vagyunk. Körülbelül másfél millió azon emberek száma, akik akár közvetve, akár közvetlenül érintve vannak az ilyen típusú
