Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 4 (261. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. FRAJNA IMRE (Fidesz):
2387 egészségügyi intézményeknek, mint amennyiből idén gazdálkodhatnak. Vagy hogy másképp és azért az emberek számára kézzelfoghatóbb arányítást mondjak, ez azt jelenti, hogy minden egyes kórházi be teg ellátására jövőre 8 ezer forinttal kevesebb pénz fog jutni, és miután az átlagos ápolási idő nálunk jelenleg kevesebb mint hét nap, ez azt jelenti, hogy naponta több mint ezer forintot kell megspórolni minden egyes betegen minden egyes kórháznak. (13.1 0) És híreket már hallottunk a lift, a meleg víz és a pelenka felhasználásának korlátozásáról, nehezen lennének ötleteim, hogy hová nyúljanak a kórházak, mert a 300 forintos élelmezési normatíva még mindig csak az egyharmadát fedezné ennek az összegnek, te hát a beteg éheztetése önmagában nem tűnik járható útnak. Valahogy mintha nem ezt ígérték volna, mint amit benyújtottak költségvetésként elénk. Szó szerinti idézet következik: “A többi ágazatot meghaladó mértékben növeljük az egészségügy költségvetési támo gatását. Első lépésként 50 százalékkal növeljük az egészségügyi dolgozók bérét, négyévente minden ápolónak egyévi bérével egyenlő hűségjutalmat adunk.” Azt kell mondanom, hogy ez a költségvetés ezeket az ígéreteket részben sem teljesíti. Az Állami Számvevő szék szerint a költségvetés egyik legbizonytalanabb pontja maga az Egészségbiztosítási Alap, egyaránt megtalálhatjuk benne a bevételek felül- és a kiadások alultervezését. A gyógyszerkassza, mint Schvarcz képviselő úr is emlegette, ismét alultervezett. És ez nemcsak a mindenkori ellenzék által vagy a mindenkori Számvevőszék által elmondott előzetes kritika, hanem ez akár önbeteljesítő jóslatként, minden évben rendre be is következik, tehát valószínűleg most sem kell ezt a jóslatot kétségbe vonnunk. Ugye, az t látjuk, hogy ha még a gyártói befizetéseket hozzá is adjuk a jövő évi tendenciákhoz, akkor is várhatóan mintegy 30 milliárd forinttal van alátervezve a gyógyszerkassza annak, amire várhatunk a jövő év végére. Ha komolyan vennénk ezt a számot, bár, azt go ndolom, sem önök, sem mi nem vesszük komolyan, azt jelentené, hogy minden egyes nyugdíjas havonta 10 ezer forinttal többet kellene hogy otthagyjon a patikákban, hogy a tervezés és a hiány közötti különbség kiegyenlítődjön. Ezzel kapcsolatban Medgyessy Péte r, amikor egyezséget ajánlott a magyar népnek, hogy Magyarország virágzó és demokratikus ország legyen, a következőt ígérte: “Megállítjuk a betegeket terhelő gyógyszerköltségek növekedését, ingyenessé tesszük a szív- és érrendszeri megbetegedések, valamint a csontritkulás kezelésére szolgáló gyógyszereket.” Hát, ezek nem lesznek most sem ingyenesek. Azt gondolom, hogy az 1869 óta használt filléres nitrátkészítmények ingyenessé tételével nehéz lenne letudni a választás ezen ígéreteit. Pedig egyébként azt kel l mondanom, hogy próbálkoztak önök. Tehát itt azért nem arról szólt, hogy a levegőbe elpuffantottak egy ígéretet, és nem tettek. Most a gyógyszerkassza akkora, hogy ha ésszerűen gazdálkodtak volna vele, akkor nemhogy a 2002ben szedett szív- és érrendszeri gyógyszereket, hanem az összes vényköteles gyógyszert ingyen lehetne a mai árán adni a betegeknek abból, amit 2002ben szedtek. Schvarcz úr elmondta, hogy ez a bátorság költségvetése. Azt kell mondanom, hogy valóban az, bár a bátorságnak arra a formájára hasonlít nekem, amikor valaki azt mondja, hogy kikapcsoltatom az autóban a légzsákomat, mert igazi férfi légzsák nélkül hal meg. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Merthogy világméretű járványügyi készültség idején 2,6 milliárddal csökkenteni az ÁNTSZ m űködési költségvetését, ez valóban a bátorságnak egy egészen furcsa formája. Egyetértek azzal, amit mondtak itt többen, ha bekövetkezik egy ilyen járvány, akkor azt természetesen nem az ÁNTSZ betervezett költségéből kell finanszírozni, tehát félreértés ne essék, nem azt az összeget hiányolom belőle, ami a járványügyi védekezés költségét jelentené, hanem azt az összeget, ami ezt a szervezetet alkalmassá tenné egy járványügyi védekezés lebonyolítására. Hiszen mindannyiunk szerencséjére ebben az országban orsz ágos méretű nagy járvány legalább 40 éve nem volt már. Ebből viszont arra kell következtetnünk, hogy a szervezet reagálóképessége valószínűleg ennek megfelelő. Tehát azt gondolom, hogy egy csökkentett működési költségvetés mellett nem várható el egy optimá lis járványügyi reagálás.
