Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 4 (261. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
2348 akár még az én nyugdíjamat is, és nem Németo rszágban, Angliában, hanem itt, Magyarországon. Nincs más eszközünk erre, akárhogyan is kerülgetjük a forró kását, mint az, hogy a felnövekvő nemzedékek fejébe, szívébe, lelkébe a kötődést, a hazaszeretetet megfogalmazzuk, kiépítsük, létrehozzuk. Nagyon ne héz nemzeti identitás, mondanák egy kicsit finnyáskodva mások. Ezt nagyon nehéz direkt módon megtenni, nyilván a kötelező himnuszénekléssel minden reggel nem tudnánk ezt elérni, pont az ellenkezője történne - szakemberek, pedagógusok, nevelők mondják. Nem lehet direkt módon egy nemzethez tartozást kisgyerekkorban kiépíteni, csak oly módon, hogy kisebb közösségekben tapasztalja meg az összetartozás élményét. Ez a gyökere a fának. Ha nincs sportegyesület, ha nincs színjátszókör, ha nincs osztálykirándulás, pr édikálhatunk neki bármit a magyarságtudatról, az összetartozásról, a szolidaritásról, a részvétről, ha nem éli meg élményként, nem élheti át, akkor ez úgy pattog le róla, mint a zománc a lábasról. Ezeket a nevelési tereket, ezeket a direkt módon megfogalma zható nevelési színtereket jelenti az erdei iskola, a művészeti nevelés, az osztálykirándulás, a sportegyesület. Ha ezeket a filléreket innen elvesszük, azt az eszközt adjuk ki a kezünkből, amivel a leghatékonyabban tudjuk a gyerekeinkben ezt az idetartozá sélményt, a hazaszeretet majd felnőttkorban kiépülő alapját létrehozni. Tudom, hogy nehéz a költségvetés vitája, de gondolják meg még egyszer, érdemese ezeket a filléreket is besöpörni, mert egykét év alatt, öthéttíz év alatt nagyon komoly árat fogunk érte fizetni, nem is annyira forintban, hanem euróban, az ország egészében. Tudom persze, ilyenkor önök is mindig elmondják, hogy az ellenzék mindig csak bírál, kritizál, semmi sem tetszik neki, miért nem tesz konstruktív javaslatot, miért nem teszi le az alternatív gazdasági programját. Egy kicsit ilyen süketek párbeszéde alakult ki a parlamentben, az egyik fél ezt mondja, a másik fél azt mondja, miközben mindannyian a lelkünk mélyén tudjuk, hogy azért itt baj van, valamit változtatni kellene. Elhoztam eg y levelet, nem ellenzéki képviselők írták, nekem régi jó ismerősöm a levél írója. 1988ban, amikor minden forrongott, az alternatív szervezeteket, mi például éppen a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét szerveztük a Szalay utcában, ahol aztán Fodor Gáb or miniszter volt. Én is egy ideig betöltöttem ezt a szerepet, én először ebben az épületben tüntetőként jártam, dupla annyi pedagógusbért követelve, mert azt gondoltuk, hogy ez olyan egyszerű. Ma már egy kicsit méltányosabban látom a kormányon lévők szemp ontjait és problémáit, tudom, hogy nem olyan egyszerű. Akkor az egyik közeli szövetségesünk, barátunk volt Horn György, ma is jó nevű pedagógus, szakértő, talán Magyar Bálint miniszter úr legszűkebb tanácsadó testületét is vezeti. Ő írja, illetve az általa vezetett szervezet nyilatkozata ez: döbbenettel és felháborodással szembesült a 2006. évi költségvetés tervezett normatíváival. Úgy fogalmaz, hogy ez az állami szerepvállalás mértékének visszaesése a honi közoktatás egészében bizonytalanságot és kétségbee sést szül. “Együttérzéssel, maximális szolidaritást vállalva olvastuk az egyházi, önkormányzati, nemzetiségi iskolafenntartók riadt tiltakozását az intézmények jövőjét megkérdőjelező, helyenként ellehetetlenítő tervezet ellen.” Erről a tervezetről van szó, ami itt fekszik az asztalunkon. Kérdések sora fogalmazódik meg, amelyekre válaszként az Oktatási Minisztérium méltatlanul silány deklarációja olvasható az Oktatási Minisztérium honlapján. Idézi is Horn György: “A közoktatásban a szinten tartást célozzuk m eg.” - mondja a minisztérium. A közoktatásért felelősséget érző kormányzat hogyan képzeli a szinten tartást, amikor a normatívák csökkennek? Csak durván: több mint 50 normatíva támogatja az oktatást, ebből - ha jól számoltam - 14 szűnik meg, ennek egy rész e átmegy a kistérségi támogatásra, de ez más elbírálás alá esik, 26 normatíva pedig vagy ténylegesen, nominálisan, vagy pedig reálértékben radikálisan csökken, van közötte olyan, ami a felével, harmadával. “Álláspontunk szerint - nem olvasom fel az egész l evelet - a magyar közoktatás alapelveit sértő, az alapellátást fenntartótól függetlenül veszélybe sodró finanszírozási elképzelés készül, ami ellen a
