Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 4 (261. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - SZŰCS LAJOS jegyző: - ELNÖK (Harrach Péter): - KOVÁCS TIBOR (MSZP):
2331 Az elmúlt hetekben még azt hallhattuk az ell enzéki képviselőktől, hogy az elnök úr azért nem vesz részt itt a parlamenti vitában, mert méltánytalanul kevés idő áll a rendelkezésére, és emiatt nem tudja kifejteni az álláspontját. Hát itt az elmúlt három napban mintegy 1520 órában beszélhetett volna ő egymaga innen, a pulpitusról arról, hogy mit gondol. De mint ahogy megtapasztaltuk, az ellenzék vezére csak olyan közegben hajlandó az utóbbi időben felszólalni, ahol nincsenek válaszok, ahol nem kap választ azokra a kinyilatkoztatásokra, amelyeket hallh atunk napról napra. (Dr. Kovács Zoltán: Orbán menedzsere vagy?) Természetesen van egy másik alternatíva is. A másik alternatíva az, ami sokkal inkább valószínűsíthető, hogy az ellenzék vezérének, Orbán Viktornak nincs mondanivalója, ugyanis a Fidesznek nin cs olyan konzisztens gazdaságpolitikája, ami alternatívát jelentene a jelenlegi kormány gazdaságpolitikájával szemben. Egyébként ezt megerősíti az elmúlt két nap vitája is, mert hiszen az ellenzéki képviselők ilyen konzisztens gazdaságpolitikáról nemigen s zámoltak be. De az előző napok különböző médiavitáiban, rádióvita kapcsán az egyik vezető ellenzéki gazdaságpolitikus el is ismerte, hogy nincs gazdaságpolitikai elképzelése egyelőre a Fidesznek. Ez természetesen megkérdőjelezi azt is, hogy azok a vélemény ek és kritikák, amelyeket itt megfogalmaznak ezzel a költségvetéssel szemben, min alapulnak. Mert nyilván akkor van hitele egy ilyen kritikának, ha fel tudnak mutatni egy olyan alternatív javaslatot, amit egyébként ők megvalósíthatónak és jobbnak tartanak. Egyébként is megkérdőjelezhető, hogy milyen demokráciában gondolkodik az ellenzék vezére, ha ő a parlamentet egy olyan intézménynek tekinti, ahová nem érdemes bejárni, és ahol nem érdemes a véleményét kifejteni. Ezt megtapasztaltuk az előző ciklusban, ami kor háromhetenként ülésezhetett a parlament. Az elmúlt két napban az ellenzéki képviselők általában kétfajta kritikát fogalmaztak meg. Az egyik fajta kritika arra vonatkozott, hogy a költségvetési hiány és az államháztartási hiány miért akkora mértékű, ami lyen, és szükségszerű lenne ennek a csökkentése; egyébként ezt senki sem vitatta a kormánypárti képviselők részéről. És kritizálták azt is, hogy az euró bevezetésére mikor kerül majd sor. E tekintetben nincs egységes véleménye láthatóan az ellenzéknek sem, ez tegnap este olyan 78 óra tájban derült ki, amikor ellenzéki politikusok is egészen más véleményt fejtettek ki e tekintetben, mint amit eddig hallhattunk az ellenzék részéről. Tehát a kritikák egyik része erre vonatkozott; a másik változatban viszont o lyan módosító indítványok tömegéről beszéltek az ellenzéki képviselők, amelyek a kiadások korlátok nélküli növelését eredményezték volna. S egy másik jellemzőre is szeretném felhívni még a figyelmet, tisztelt képviselőtársaim, hogy az utóbbi időben az elle nzéki képviselők is átvették a Fidesz vezérének gyakorlatát, hogy nem itt, a parlamentben állnak elő a javaslataikkal, hanem sajtótájékoztató keretében, mint például Varga Mihály úr, aki tegnap egy sajtótájékoztatón vezetett elő valamiféle olyan javaslatcs omagot, amely egyébként olyan 100110 milliárd forintos többletkiadással járna. (Pokorni Zoltán: Tiltsátok be a sajtót, nincs más megoldás.) Természetesen nem megnevezve azt a forrást, hogy ezt miből lehetne működtetni és finanszírozni. (8.40) Ez megint cs ak arra ad lehetőséget, hogy a sajtó képviselői előtt ilyen virtuális javaslatokkal bombázni a közvéleményt, de itt a parlamentben egyébként nem álltak elő ilyen javaslatokkal. (Pokorni Zoltán Molnár Albert felé fordulva: Államtitkár úr, nem kellemetlen ez t hallgatni? Nagyon snassz!) Úgy gondolom, hogy mindezek figyelembevételével inkább azokról kellene még beszélni, néhány gondolat erejéig, mert nem akarom a frakcióm idejét teljesen elfogyasztani (Pokorni Zoltán: Képviselő úr, folytassa nyugodtan, üssön mi nket!) , azokról a prioritásokról, amelyeket mi a korábbiakban megfogalmaztunk. Képviselő úr, frakcióvezetőhelyettes úr majd eljön ide, és akkor majd elmondja azt a konzisztens álláspontját, amit egyébként itt bekiabálva szeretn e velem közölni. Elmondta a pénzügyminiszter úr, hogy ha egy állampolgárra vetítjük a rendelkezésre álló forrásokat, mintegy 89 900 forintot oszthat el minden állampolgár a jövő évben, és e keretek között lehet gondolkodni. Amikor arról beszélünk, hogy men nyit kell például költeni az egészségügyre,
