Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 12 (244. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
24 jogbiztonságról. Persze, szólt emellett arról is, hogy ki az, aki úgy gondolja, lehet a rántottából újra tojást csinálni, lehet a rendszerváltás rúdját ismét visszafordítani. De ebben a vitában a lényeges kérdés nem az volt, hogy ki szereti a privat izációt és ki nem. Szereti a csuda, tisztelt képviselőtársaim! Semmi ok nincs szentimentálisan gyöngéd érzelmeket táplálni a magántulajdon iránt, ahogy egyébként az állami tulajdon iránt sem kell ezt tenni. Ezek pusztán eszközök, amelyeknek csak a hasznoss ágát lehet mérlegelni. Privatizálni kell akkor, ha ez hoz befektetést, fejlődést, jobb közszolgáltatást, és ez kíméli, sőt gyarapítja a közpénzeket, és nem kell megtenni, ha ezek a föltételek nem biztosíthatók. Valójában tudja ezt mindenki. Úgy emlékszem, hogy a Fidesz saját kormányzása idején még nem kiabált ájuldozva repülősóért a privatizáció szó hallatán. Sőt, idegzete akkor még olyan hihetetlen erős volt, hogy elbírta a pályázat és a verseny nélküli privatizáció gondolatát is. (Taps és derültség az MSZ P soraiban.) Ezek szerint a privatizációs vita nem erről szól, hanem mint mondtam, a jogbiztonságról; arról, hogy visszakérhetie az állam, mint önök mondják kellő nyomatékkal, a törvényesen megvásárolt tulajdont. Bocsánat a személyes példáért, de a vita a rról szól, hogy visszakérhetie a kormány nemzeti érdekre hivatkozva, mondjuk, a privatizált kőbányát, hiszen onnan szállítják a követ az autóútépítéshez, az pedig aztán igazán fontos nemzeti ügy. Vagy visszakérhetie a nemzeti kultúrára hivatkozva a Kirá lyi Magyar Egyetemi Nyomdát, még ha családtagoktól is? Visszakérhetie a 12 állami gazdaságot, hiszen a föld nemzeti kincs? Vagy a patikát, mert a nemzet egészsége nem áru, vagy a lakást, mert az állam esetleg úgy gondolja, hogy nemzeti érdekből ő tud jobb an gazdálkodni a nemzeti lakásvagyon fölött. Tudom, hogy önök ezt most nem mondják, de ha az egyiket szabad, szabad a másikat is, mert csak a pillanatnyi kormány önmérséklete döntheti el akkor, hogy hol a határ, és ha valami súlyosan sérti a jogbiztonságot , hát éppen ez az. Amerikai jogtudósok nem véletlenül tekintik axiómának, hogy a jog nem az, amit adnak, hanem amit nem vehetnek el. Kérem, vegyék ezt figyelembe a parlamenti viták során. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (d r. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Kuncze Gábor frakcióvezető urat illeti a szó, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! 1990 óta ülök itt a parl amentben, és személyes élményekből tudom, hogy elég sok mindent változtattunk meg, és nagyon sok minden maradt változatlanul. Ennek egy része nem olyan nagy baj, másrészt viszont változatlanul maradtak olyan nagy rendszerek, amelyek megváltoztatása viszont mindannyiunk érdeke lenne vagy azért, mert az adott keretek között nem vagyunk képesek a pénzünkből működtetni, vagy azért, mert a gazdaság érdeke egyszerűen azt kívánná, hogy változtassuk meg - ilyen például az adórendszer, ezért tettünk újra és újra err e javaslatokat , vagy egyszerűen azért, mert az érintett lakosság lényegesen magasabb színvonalú szolgáltatást érdemelne, mint az adott rendszer az adott keretek között azt képes számára nyújtani. Valahol a folyamatok 68 évvel ezelőtt akadtak el, amikor megszűntek a tárgyilagos, szakszerű politikai viták itt, a Parlament falai között, a falakon kívül meg különösen, és ettől kezdve nem lehetett érdemben megvitatni olyan esetekben a változtatás lehetőségét, amelyek valóban kormányzati ciklusokon túlnyúló vá ltozásokat idéztek volna elő egyegy adott területen. Ettől kezdve azt teszi a politika, hogy négy évre szabdalja az életet, amit négy év alatt meg tud oldani, ott tesz egy kísérletet, ami meg ezen túlmutatna, azzal nem foglalkozik. Tisztelt Képviselőtársa im! Ez egész egyszerűen felelőtlenség a részünkről. Felelőtlenség, mert összességében ez mindig azt jelenti, hogy adott helyzeteken nem vagyunk képesek változtatni, a változatlan szerkezetben működtetett rendszer pedig egyre kevésbé működik már az adott ke retek között.
