Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 3 (260. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
2294 ezt bajos megoldani. Itt a csökkenések forintértékben nem olyan drasztikusak, nem olyan jelentősek, mint amiről eddi g beszéltem. 462 900 forintról 426 500ra csökken a bölcsődei normatíva, de csökken a családi napközi ellátás is, ami hasonlóképpen azt a funkciót kellene hogy betöltse, hogy lehetővé tegye az édesanyáknak a munkába állást, itt 156 200ról 118 300ra csökk en az ellátás mértéke, legalábbis abban az esetben, hogyha ez így marad. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék még nagyon röviden szólni egy másik problémáról, ami megjelenik a 2006os költségvetésben, rajtaütésszerűen jelenik meg, hogy úgy mondjam, egy biz onyos kényszerhelyzetben, amit viszont én elvi szempontok, elvi megfontolások miatt kifogásolok. Talán novemberben elénk kerül az a nyugdíjas korrekciós csomag, amit az Idősügyi Tanács kérésére fogadott el a kormány. Ennek a csomagnak van nagyon sok értéke lhető pontja, ezekről most nem akarok beszélni, majd lesz parlamenti vita róla, és akkor ezek részletesen szóba jöhetnek; csak arról az egy, az első évet érintő kérdésről szeretnék szólni röviden, ami tehát megjelenik a 2006os költségvetésben, és azt gond olom, hogy nem jó irányba mozdítja el az özvegyi nyugdíjrendszert. Arról van szó, hogy ebben a csomagban az idős embereket képviselő szervezetek elérték, hogy azok az özvegyi nyugdíjak, ahol saját jogon szerzett nyugdíj nincs a háttérben, amelyeknek a mért ékét a törvény, a hatályos törvény 50 százalékban, tehát az elhunyt nyugdíjának 50 százalékában állapította meg, ezek most két lépésben 55 százalékkal, tehát 50 százalékról 60 százalékra föl fognak emelkedni. És ez az indoklás az, hogy az átlagos, az ebbe n a kategóriában számítható átlagos nyugdíj nagyon alacsony, mindösszesen 39 ezer forint, ezért meg kell emelni. Szeretnék utalni rá, hogy ma Magyarországon legalább háromféle özvegy létezik. Van egy olyan, akinek saját jogon szerzett nyugdíja nincsen, ezé rt kapja az elhunyt házastársa nyugdíjának az 50 százalékát. Van egy olyan özvegy, akinek saját jogon szerzett nyugdíja is van, és ezért kapja az elhunyt házastársa nyugdíjának ma már a 30 százalékát; itt jegyzem meg, hogy ez a szabályozás még ennek a cikl usnak az elején 20 százalék volt. És van egy harmadik csoportja az özvegyeknek, akik elhunyt házastársuk után 0, azaz nulla forint özvegyi nyugdíjat kapnak, egyszerűen azért, mert a házastárs halála és az illető életben maradott fél nyugdíjazása között töb b mint tíz év eltelt. Nos, én ezeket olyan típusú igazságtalanságoknak tartom a jelenlegi özvegyi nyugdíjszabályozásban, amelyeket mindenképpen kezelni, feloldani kellene. A ciklus elején még ez a kormány is azon az állásponton volt, hogy indokolatlan 20 s zázalék és 50 százalék arányban különbséget tenni két özvegy között, hiszen az özvegyi nyugdíjra való jogosultság szempontjából csak az lehet mérvadó, mértékadó, hogy az elhunyt szerzette jogosultságot nyugdíjra vagy nem. Ha szerzett, ha megszerezte ezt a jogosultságot, akkor jár neki, az életben maradott házastársának az özvegyi ellátás. Azt gondolom, attól függetlenül jár, hogy 10 év vagy 15 év telte el a két esemény között. Következésképp ezeket az aránytalanságokat kitisztítani kellene a rendszerből, és az a lépés, amit most eltervez a kormány, hogy az 50 százalékot 60ra emeli, nem abba az irányba hat, hogy megszünteti ezeket az aránytalanságokat, hanem pont ellenkezőleg, abba az irányba, hogy tovább növeli, tovább gerjeszti a feszültséget. Gondoljana k bele, minden olyan özvegyasszony, aki maga is dolgozott - és most kicsúszott a számon, hogy asszony, de hát mindannyian tudjuk, hogy az özvegyi ellátást igénybe vevők túlnyomó többsége nő, idős nő, akinek magának is van saját jogon szerzett nyugdíja - ér tetlenséggel szemléli, hogy a szomszédasszonya, aki soha egy percet, egy napot, egy évet nem dolgozott, nagyobb özvegyi nyugdíjat kap, mint ő maga. Azt gondolják végig, képviselőtársaim, hogy amikor megcsináltuk ’97ben a nyugdíjreformot, akkor azt mondtuk , hogy a biztosítási logikát akarjuk erősíteni, és kitakarítani a nyugdíjrendszerből a szociális megfontolásokat, a szociális szempontokat, azt kezelje a szociális ellátórendszer. Ha pedig a biztosítási logikát akarjuk következetesen képviselni, abból bizo ny az következik, hogy ahol kétszer annyi járulékbefizetés történt, ahol dupla annyi szolgálati idő alapján fizettek járulékot, ott dupla akkora ellátás keletkezzen. Következésképpen nagy gond
