Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 3 (260. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - PETTKÓ ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
2279 Tisztelt Képviselőtársaim! Világosan látnunk kell tehát Magyarország gazdasági helyzetét, amely viszonylag jónak nevezhető, ugyanakkor természetesen azt is látnunk kell, hogy alapvető problémáink i s vannak. E téren a kormányoldal álláspontja tulajdonképpen nem tér el az ellenzékétől, a megoldási javaslataink teljesen mások, és az okokat is, melyek ehhez a helyzethez vezettek, másként látjuk. Tudjuk mindannyian, hogy magas a költségvetési hiány, ille tőleg az államháztartás egészének a hiánya. Tudjuk azt is, hogy az adósságállomány növekszik. Nézzük meg az adósságállomány helyzetét először az adósságállomány egészét nézve, azután ezen belül az államadósságét, az államadósságon belül pedig a külföldi ad ósságállományét. Sokan állítják azt a fideszes politikusok részéről, hogy tulajdonképpen olyan helyzetben vagyunk, mint 198990ben, belekerültünk egy adósságcsapdába, nem tudunk ebből kilépni, éppen ezért váltásra van szükség. Akkor megbukott, úgymond, a kommunista gazdaságpolitika, most megbukott az ifjúkommunista gazdaságpolitika. Szlogennek ez egy kitűnő megfogalmazás, de köszönő viszonyban sincs a valósággal. 1990ben a magyar gazdaság egészének valóban 21 milliárd dollár fölött volt az adósságállomány a, és ennek túlnyomó része az államgazdasághoz tartozott, de nem közvetlenül az állami költségvetéshez. Jelen pillanatban a külföldi adósságállomány 60,3 milliárd euró, vagy lehet, hogy még több, hiszen az az adat, amit mondok, 2005. március 31ei. Ezen be lül azonban egy jóval kisebb részt képvisel az államháztartásnak és a Magyar Nemzeti Banknak az együttes külföldi adósságállománya, és még jóval kisebb ez a nettó adósságállomány esetében, amely jelen pillanatban - vagy legalábbis 2005. március 31én - 12, 1 milliárd euró volt. Most nézzük meg a magyar államháztartás egészének a nettó adósságát! Azt kell megállapítanunk, hogy 1990től ez az adósságállomány állandóan növekedett. 1990ben, az Antallkormány hivatalba lépésekor 1382 milliárd forint volt ez az a dósságállomány. Amikor 1998ban a Fidesz átvette a kormányzást, akkor 6166 milliárd forint volt. 2002ben 9040 milliárd forint volt az adósságállomány, a Medgyessykormány hivatalba lépésekor. 1998 és 2002 között tehát 2874 milliárd forinttal nőtt az állom ány, százalékosan 46,6 százalékkal. 2002. június 1jétől 2005. december 31éig - ez utóbbi nyilván csak egy becsült adat - a növekedés 3717 milliárd forint, százalékosan 41,1 százaléknál valamivel kevesebb. Világosan láthatjuk tehát, mint előbb már jelezte m, hogy ütemes a növekedés, és szinte megállíthatatlan. Nem mindegy azonban, hogy milyen a mérték. Valóban igaz az, hogy mind az Orbánkormány alatt, mind pedig a Medgyessy, illetőleg a Gyurcsánykormány alatt ez az adósságállomány erőteljesen nőtt. Meg k ell azonban azt is néznünk, hogy az államadósságon belül, pontosabban a nettó államadósságon belül mekkora részt képvisel a külföldi adósságállomány, és akkor már valamelyest megnyugodhatunk, mert ez mindössze 2425 százalék - évenként egyébként ez az arán y ingadozik, de nem mutat nagyobb, jelentősebb kilengéseket. Tisztelt Képviselőtársaim! Fennálle bármiféle államcsőd veszélye? Határozottan mondhatjuk, hogy erről szó sincs. Államcsőd közeli helyzetről akkor lehet beszélni, ha a külföldi adósságállományt vizsgáljuk, és megállapíthatjuk azt, hogy a külföldi adósságtörlesztés az exportbevételek 60 százalékát meghaladja. Nos, Magyarországon 2004ben az exportbevétel összege meghaladta a 44 milliárd eurót, a külföldi adósságszolgálat pedig ennek a 10 százaléká t sem éri el, 67 százalék körülire tehető. Lehet, hogy ha pontosabb adatokat néznénk, akkor ez valamivel magasabb volna, de mindenképpen jóval 10 százalék alatti. Ennek következtében egyértelműen megállapíthatjuk, hogy az államcsőd veszélye rendkívül távo l áll. Igen ám, mondhatják tisztelt képviselőtársaim, de fennáll annak a veszélye, hogy utódainkra óriási adósságokat hagyunk. Lasztovicza képviselőtársam, aki sajnos már nincs a teremben, hangsúlyozta azt, hogy neki három gyermeke van, mit hagyunk az ő há rom gyermekére. Meg tudom nyugtatni Lasztovicza Jenő képviselőtársamat csakúgy, mint a rádióhallgatókat, hogy nem kell a lakosságnak ezt az állományt visszafizetnie, tudniillik állandóan újabb és újabb kötvény, illetőleg kincstárjegykibocsátásokból törté nik az adósságállomány megújítása. Egyértelműen látni kell azt,
