Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 3 (260. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - PETTKÓ ANDRÁS (MDF):
2272 fontosságáról nem beszélni kellene végre, hanem tenni érte. És nemcsak a jogszabályi keretek lassú módosítgatásaival, hanem például az elektronikus aláírás , a mobiltelefonos aláírás elterjesztésével, megismertetésével is. Tisztelt Ház! A benyújtott 2006. évi költségvetési törvénytervezet pontosan ugyanazon az úton megy tovább, mint az elmúlt három évben. A tervezet MeHre vonatkozó fejezetének egyik legfonto sabb eleme az egységes kormányzati gerincháló - EKG - több mint 2 milliárd forintos éves díja, amelyet egy tízéves szerződés garantál a Matáv számára. Nyilvánvaló, hogy ennek az összegnek a jó része a hagyományos távközlési szolgáltatásokat fedi le. Az EKGn keresztül nyújtandó elektronikus közigazgatási szolgáltatások kialakítását a fejezetben előirányzott összeg nyilván nem fedezi, s hovatovább erre a Matávnak sincs szakmai kompetenciája. A költségvetési törvénytervezet 1 milliárd forintot jelöl ki kormán yzati informatikai fejlesztési kötelezettség címén. Az összeg súlyának megfelelő módon a szövegindoklás tizennyolc sorban intézi el az egész ügyet az általánosságok szintjén maradva, az eEurópa 2005 akcióprogramtól kezdve a távközlési és nyilvántartási re ndszerek fejlesztéséig. Az IHM számára a szakmai fejezeti kezelésű előirányzatokban tervezett majd’ 14 milliárd forintból másfél milliárd forintot szándékozik a Jövő Háza programra fordítani, 2 milliárdot a szociális telefontámogatásra, 1,6 milliárd forint ot a szoftverlicencekre - az államigazgatásban használt irodai programok licencéről van szó - és 4 milliárd forintot a közháló üzemeltetésére. De kérdezem én, mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy 2006ban még többen igénybe vegyék a szociális te lefontámogatást, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a 2005. évi költségvetésben jelentős nagyságrendű pénz ragadt bent, mert senki nem népszerűsítette ezt a fontos, a szegény rétegeket támogató lehetőséget. Meg se jelenik tehát szinte sehol az informatikai sz olgáltatási szegmens, holott a fejlett világ informatikája világviszonylatban majd’ 60 százalékot költ a professzionális szolgáltatásokra. Ezek azok a szolgáltatások, amelyekre a világ fejlettebbik része azért költ annyit, hogy a központi és egyéb regionál is igazgatási szervezetei karcsúbbak, hatékonyabbak, olcsóbbak, polgárbarátabbak legyenek, illetve hogy hozzájáruljanak a befektetni szándékozók életének megkönnyítéséhez. Végső soron a gazdaság lendületbe hozásáról volna szó. Mit kellene tenni ehelyett? A sokat emlegetett olcsó, szolgáltató állam megteremtésének érdekében szemléletváltásra van szükség. Először is észre kellene venni, hogy a világ legfejlettebbnek tekinthető országaiban az informatikai szakma már régen valami egészen másról szól, mint ami a magyar kormány tevékenységét jellemzi. Ezekben az országokban - USA, Japán - az összes informatikai kiadásoknak már kétharmad részét a szolgáltatásokra költik. Ezek kizárólag informatikai szolgáltatások, nem távközlésről van szó. A szakma képviselő i szerint ennek az igen egyszerű oka, hogy mivel az informatika a szervezetek életét ma már teljes mértékben átszövi, a legnagyobb kihívás az, hogyan kell a szervezetek struktúráját és belső folyamatait úgy optimálissá tenni, hogy kihasználhatók legyenek a z informatikai szoftver- és hardvertechnológiák által nyújtott előnyök. Ezek a rendszerek ugyanis ma már leképezik és automatizálják az államigazgatási folyamatokat, mérik az ügyfelek elégedettségét, kontrollálják a határidők és a törvényesség betartását, és így tovább. Az ilyen jellegű közigazgatási szolgáltatások megszervezése, kiépítése tehát a lényeg. Így lehet hatékony és olcsó államszervezetet létrehozni. Tisztelt Ház! Az euró mielőbbi bevezetése, az ország versenyképességének növelése érdekében nem h alasztható a nagy elosztórendszerek, illetve a közigazgatás reformja. Ahhoz, hogy a gazdasági szereplők, az állampolgárok számára valós elektronikus szolgáltatásokat lehessen nyújtani, alapvetően három dologra van szükség. Először végberendezésekre, amelye kkel el lehet érni a hálózatot. Másodszor adatátvételi hálózatra. És végül olyan szolgáltatásokra, amelyek elektronikusan oldják meg az igazgatási folyamatokat. Ezt figyelembe véve a kormányzati informatikai politika egy torzóépítést végez, hiszen amíg a h álózatépítésben és a PCosztogatásban bővelkedünk, addig a szervezet elektronizált államigazgatási ügyvitele tekintetében nem történik semmi. Érthető, hiszen az
