Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 3 (260. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter:
2160 2005ben is ezt az utat követtük, egy expanzív, fejlesztésközpontú politikát, ahol nő a gazdaság, nő az autópályahálózat, nőnek a befektetések, a beruházások, nő az export - ma éppen kétszer olyan gyorsan, mint az import , nőnek a reálbérek, nőnek a nyugdíjak; egy gyors fejlődésű és egészséges gazdasági szerkezetű országot látunk magunk előtt. A gazdaság tehát, köszönjük, jól van, jól teljesít, a bizalom a magyar gazdasági környezet iránt töretlen. A jövő évi költségvetés igazi k ihívása, hogyan maradhatunk ezen a pályán, sőt ha lehet, hogyan tehetünk rá egy lapáttal a gazdasági növekedésre. Eközben persze közelednünk kell az egyensúly felé, nem azért, mert az Európai Unió, Brüsszel közben csúnyán néz ránk, ha nem teljesítjük, hane m azért, mert ez az ország érdeke; mindezt a fejlesztést és a stabilitást úgy, hogy az emberek megélhetését és gyarapodásuk lehetőségét továbbra is biztosítsuk. Úgy gondolom, hogy ez a három alapvető kihívás: a fejlesztés, a stabilitás és az emberek bizton sága a munkához, a megélhetéshez, a személyi biztonsághoz. Erről szól 2006 is, tisztelt hölgyeim és uraim. Több autópálya, több ipari park, több logisztikai centrum, többet invesztálunk a képzésbe, hogy Magyarország infrastruktúráját, tudását, szabályozásá t, gazdasági környezetét tekintve továbbra is élen legyen a régióban. (Márton Attila: Láttad te ezt a költségvetést, amiről most beszélsz?) E tekintetben próbáljuk folyamatosan illeszteni az oktatás- és foglalkoztatáspolitikát a piac új kihívásaihoz, így p róbáljuk a munkaerőpiac igényeinek megfelelően képezni a magyar munkaerőt. (Domokos László: Így lesz kártyavár!) Ilyenfajta szemléletet hordoz tehát, tisztelt képviselők, a 2006os költségvetés, és őszintén szólva ez a szemlélet nekem nagyon tetszik. Azt j avaslom, hogy ezt a szemléletet vitassuk előbb, és utána a hozzá tartozó számokat. A számok között vegyük észre, hogy milyen országot vizionálunk. (Márton Attila: Lázálom!) Miközben azt mondom, hogy folyamatosan fejlesztenünk kell az országot, az is igaz, hogy a stabilitás felé kell közelednünk, tehát mindezt kevesebb pénzből kell megtennünk. Kevesebb pénzből, rövid távon pedig két eszközzel tehetjük: kisebb állam, modernebb intézményrendszer kell, illetve igazságosabb elosztás, hogy több jusson oda, ahol n agyobb a szükség, magyarul: rászorultsági alapon próbáljuk meg elsősorban elosztani azokat a pénzeket, amit azoknak juttatunk, akik nem tudnak belépni a versenybe. Azt gondolom, hogy ezek így együtt, a verseny és a szolidaritás azok az igazi liberális érté kek, amelyeket 2002 óta, amióta ebben a kormányban van a liberális párt, igyekszik képviselni, nem kis sikerrel, hiszen a száz lépés programjának nagyon sok eleme éppen ebbe az irányba mozdítja a magyar gazdaságpolitikát és a magyar szociális politikát. (D omokos László: Új pártelnök!) Vajon elége ez a lépés? Azt mondom, hogy nem. Valószínűleg sokkal nagyobbat kellene lépnünk, sokkal inkább rászorultságalapúvá kellene tennünk a rendszert, sokkal kisebbé kellene szabnunk az államot, de ahogyan a görög bölcse sség is mondja, amikor az első lépéseket megtesszük, akkor ennek nem a mérete, hanem az iránya fontos elsősorban. Lehetett volnae nagyobbat lépni egyik évről a másikra, mint tettük azt 2005ről 2006ra? Nos, ennek elemzését szintén hagyjuk majd az utókorr a. (10.30) Az irány tehát jó, a mértékkel én személyesen biztosan mindig elégedetlen leszek, de úgy tűnik, hogy ez az én szerepem a magyar politikában. Hosszabb távon persze nem elégedhetünk meg ezekkel a lépésekkel, markáns, érdemi döntésekre van szükség a közigazgatással kapcsolatban, az egészségüggyel kapcsolatban. Ezek azok a pontok, ahol elkerülhetetlen lesz az, hogy a parlamenti patkó két oldala valamiféle minimális megegyezést ki tudjon csikarni magából. Hogyha ezekben a kérdésekben a kormány meghozz a azokat a döntéseket, amelyek - mindannyian tudjuk - egy modernebb, élhetőbb Magyarország irányába mutatnak, akkor az ellenzék a saját aktuálpolitikai érdekeinek megfelelően ne keresse mindenáron azt a pontot, hogy hogyan lehet ezekbe belekötni.
