Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 3 (260. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. VASS LAJOS, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára:
2137 Milyen politikai érdekből fakad, hogy ez az úgymond bátor és állítólag egyáltalán nem választási költségvetés újabb egyházi jogsérelmet okoz? Mi áll inkább érdekében a koalíciónak, az egyházak megfegyelmezése, netán megbüntetése működ ésük törvénytelen megnehezítésével vagy a törvény elfogulatlan betartása velük szemben is? Vagy az egyházak hivatalosan elismert és áldozatosnak mondott tevékenységéről elhangzó szép szavak csak az ünnepi beszédek kötelező kellékei? Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységéről szóló, 1997ben elfogadott törvény kimondja: “A kiegészítő támogatásra vonatkozó önkormányzati tervezett és tényleges adatok ismeretében az eltérés az érintett egyházzal történő egyeztetésnek megfelelően, az éves költségvetés végre hajtásáról szóló törvényben előírtak szerint kerül rendezésre.” Erre az egyeztetésre azonban a 2004. évi zárszámadásról szóló törvényjavaslat megtárgyalása során nem került sor. A Magyar Katolikus Egyházzal a vatikáni vegyes bizottságban folytatott, ez idá ig utolsó egyeztetés során a 2004. évről 1 milliárd 954,2 millió forint egyszeri kiegészítő támogatás illeti meg az egyházakat. Az Oktatási Minisztérium és a Pénzügyminisztérium az egyházakkal való egyeztetés nélkül - emlékszünk rá - 112 millió forintos ös szeget terjesztett az Országgyűlés elé, amit a költségvetési és pénzügyi bizottság - szintén egyeztetés nélkül - 912 millió forintra, de hát legalább felfelé módosított. Ez az összeg azonban még mindig messze alatta marad a vatikáni vegyes bizottságban kor ábban elfogadott és az ÁSZ által felülvizsgált zárszámadási adatokon alapuló 1,9 milliárd forintnak. Abban az esetben, ha az Országgyűlés érdemi egyeztetés nélkül, törvénysértő módon fogadja el a 2004. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényt, akkor megsérül az állampolgári jogegyenlőség elve, mert különbséget tesznek a diákok, a szülők, az iskolák és a fenntartók között. Tisztelt Országgyűlés! Az állam akkor képes teljesíteni azt a kötelességét, amit a művelődéshez és az ingyenes oktatás biztosításá hoz való alkotmányos jogok területén magára vállalt, ha a közoktatás költségeinek fedezetét a gyermekhez, illetve a tanulóhoz telepíti. Ezt az elvet követi az Alkotmánybíróság 1997. évi állásfoglalása, amelyre a kiegészítő támogatások egész rendszere ráépü l. Eszerint: “Alkotmányos követelmény, hogy az állam vagy a helyi önkormányzat az egyházi jogi személyek által fenntartott közoktatási intézmények működéséhez a hasonló állami és önkormányzati intézményekével azonos mértékű költségvetési támogatáson kívül olyan arányú kiegészítő támogatást nyújtson, amilyen arányban ezek az intézmények állami vagy önkormányzati feladatokat vállaltak át.” A kiegészítő támogatás rendszerére a vatikáni egyezmény is nemzetközi garanciát nyújt. Ennek megkötése után lépett hatály ba az az 1997. évi törvény is, amely kimondta, hogy “az egyházi intézményfenntartók által ellátott nevelési, oktatási, felsőoktatási, sport, kulturális, szociális, egészségügyi, illetőleg gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységnek a központi költségvetési finanszírozása az állami és önkormányzati intézményekre vonatkozó általános szabályok alapján, azokkal azonos mértékben történik”. Ezzel szemben a valóság sajnos az, hogy az egyházi óvodába járó gyerek 31 ezer forinttal, a bejárók további 46 ezerrel kapnak kevesebbet. Az egyházi óvoda normatív támogatása 10 720 forinttal csökken, az egyházi alsó tagozatosoké 13 020 forinttal. Az egyházi idősotthon gondozottja 59 200 forinttal, az emelt szintű gondozott 263 300 forinttal kap kevesebbet. Az egyházi idősotthon normatív támogatása 200 ezer forinttal, az egyházi kollégium normatív támogatása pedig fejenként 58 ezer forinttal csökken. Ez nem a számháború része, abban mi nem veszünk részt, ezek konkrét adatok, mindez viszont valóságos alkotmánysértés; nem tudjuk, h ogy kinek áll érdekében. Köszönöm elnök úr, és remélem, hogy pozitív választ kapok a felvetésre. Köszönöm, államtitkár úr. ELNÖK (Harrach Péter) : Kérdezem, hogy a kormány nevében ki kíván válaszolni. Vass Lajos államtitkár úré a szó. DR. VASS LAJOS , a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára :
