Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 2 (259. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - HALMAI GÁBORNÉ (MSZP):
2071 csapatpihenőt, sportpályát, tisztiklubot zárta k be az elmúlt néhány évben. Mindezek visszahatnak a katonák egészségi állapotára is. A romló egészségügyi mutatók mellett ütemesen csökken a honvédség egészségügyi intézményeinek költségvetési támogatása. Több mint félmilliárd forinttal kevesebb jut jövőr e a honvédegészségügyre, mint az idén. A nagy hangon bejelentett honvéd kórházi beruházás folytatására pedig mindössze 100 millió forintot tervez a költségvetés, ami a meglévő építmény állagmegóvására sem elegendő. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képv iselőtársaim! A fentiek tények, és a kormány által leírt számok szintén tények, igazolják állításainkat. Döntsék el önök, hogy a szocialista kormány és Juhász Ferenc ígéretei mit érnek, adjanak igazságos érdemjegyet a szavahihetőség megítélésekor! Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Halmai Gáborné képviselő asszonynak, MSZP. HALMAI GÁBORNÉ (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Minden évben talá n az egyik legfontosabb feladatunk a költségvetés nagyon bonyolult, ugyanakkor a számok mögött az ország állapotáról, fejlődési irányairól, közös szándékainkról legtöbbet mutatót tervezetének vitája. Lehet csupán a számokat sorakoztatni, de érdemes a folya matok elemzésébe is belemenni. Lehet egyegy szakterületet kiemelni, de érdemes arra is figyelmet fordítani, hogy fontos témák, mint családtámogatás, oktatásügy, önkormányzatok vagy a vidéken élők élethelyzete, szinte minden fejezetben ott vannak a számok mögött. Magam a kulturális munkacsoport tagjaként elsősorban a kultúra támogatásáról kellene hogy beszéljek, de a hétköznapokban első a munka, a tanulás, a család, a megélhetés. Ezért ezekről is szeretnék szót ejteni. Először tehát néhány olyan tendenciáró l szólok, amely mindenki számára a mindennapok részét képezi, például a reálbérek alakulása. Ebben a ciklusban mindösszesen 25 százalékkal nőnek a reálbérek, ami azt jelenti, hogy a munkából, fizetésből élők és családjuk jövőre egynegyedével többet költhet nek élelemre, ruházkodásra, lakhatásra, gyermeknevelésre, emellett kultúrára és tanulásra, mint 2002ben. A nyugdíjasok - akiknek már van szabadideje, legaktívabbak a közösségekben, segítenek egymásnak - hogyan élnek, változotte élethelyzetük az elmúlt né gy évben? Csak néhány szám. Tényszerű, hogy ők sem élhetnek azon a színvonalon, mint fejlettebb országbeli társaik, hogy gyakran a mindennapi megélhetés az első számú problémájuk, az mégis tény, hogy 2002 óta a mostani költségvetés számaival együtt nyugdíj uk vásárlóértéke 28 százalékkal nőtt. Ez egy átlagnyugdíj esetében négy év alatt 23 ezer forinttal több havonta. Bár aki ezzel foglalkozik, tudhatja, mégis fontos kiemelni, mert a vitában ez mindig előkerül, hogy a reálbér- és reáljövedelemnövekedés az az összeg, amit az áremelkedések okozta többletkiadásokon felül az érintettek saját életkörülményeik javítására, szabad idejük tartalmasabb eltöltésére fordíthatnak. Ugyancsak fontos megnézni, hogyan alakult a gyermekes családok helyzete. Itt a mai napi vitá ban is sokféle elemzés történt, egyes képviselők konkrét családokat mutattak be, én egy másik oldalát szeretném mutatni. Az adókedvezményekre, a családi pótlékra, a rendszeres gyermekvédelmi támogatásokra, azaz a gyermektámogatásokra, valamint a szülők gye rmeknevelést segítő támogatásaira 132 milliárd forinttal, 37,8 százalékkal jut több, mint 2002ben. Nagyon nagy szükség is van erre, hogy megforduljon az a tendencia, amely még tart, megforduljon, és merjenek a családok gyermeket vállalni és tisztességesen felnevelni őket. Feltétlenül kell jusson arra, hogy esélyük legyen a tanulásra, a közösségekben való részvételre, művészeti csoportokhoz való kapcsolódásra. Azt is mindannyian tudjuk, hogy nagyon nagy a különbség ma még attól függően, hogy ki melyik térsé gben dolgozik, hol él. Nagyon nagy a lemaradás a vidék hátrányára, ezen belül is a mezőgazdaságból vagy az ahhoz kapcsolódó iparágakból élők és a kistelepülésen élők helyzete egyre nehezebb. Ezeken a területeken szinte
