Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 2 (259. szám) - Az ülésnap megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
1942 módokat akkor is, ha az ellenzéktől nem támogatást, hanem csak támadásoka t kapunk, ahol alkotmányosan, az Alkotmánybíróság most már ismert állásfoglalása alapján azokat a módszereket tudjuk kidolgozni (Dr. Áder János: Eddig miért nem sikerült?) , amelyek egyszerre biztosítják az egyetemek autonómiáját, az európai szintű felsőokt atás megszületését és a hatékony gazdálkodást, a hatékony működést. Tisztelt Ház! Ehhez kérjük az önök támogatását, ehhez kérjük a parlament támogatását, kérjük azt, hogy segítsék ezt a munkát. Segítsék, nem a mi érdekü nkben, hanem a felsőoktatás, a felsőoktatásban dolgozók, a felsőoktatásban tanuló diákok, a felvételiző diákok érdekében. Azt kérem önöktől, hogy ha segíteni nem akarnak ellenzéki oldalon, ha segíteni nem tudnak, akkor legalább ne ártsanak. Ne támadják a B olognarendszert, ne támadják azt a rendszert, amiben egyetértettünk. Ne javasolják azt, hogy ezt a rendszert fakultatívvá tegyük. Tudják, milyen ez? Mintha azt javasolnák, hogy a közúti közlekedésben tegyük fakultatívvá, hogy baloldalt vagy jobboldalt aka r valaki menni az úton. Szóval, képviselőtársaim, azt kérem önöktől, hogy legalább ezt a rendszert ne támadják, és ne keltsenek bizonytalanságot, hanem segítsenek abban, hogy a hallgatók, a diákok, az ország értesülhessenek a valódi helyzetről, a valódi le hetőségekről. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Herényi Károly frakcióvezető úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából, “Ismét az örökösödési illetékről, avagy betartjae a kormánykoalíció az ígéreteit” címmel. Öné a szó, frakcióvezető úr. HERÉNYI KÁROLY (MDF) : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy ennek a t émafelvetésnek vagy napirend előttinek nincs nagyobb aktualitása a mai napnál az év 365 napja közül. Emlékeztetném önöket egy két évvel ezelőtti eseményre, amikor is a Magyar Demokrata Fórum az örökösödési illeték egyenes ági eltörlését kezdeményezte. Nem voltunk akkor olyan túl messze az európai parlamenti választások kampányának kezdetétől. Aztán a kampányban ez a téma újra előjött, és nagy örömünkre a parlament három másik pártja vezetőin, pártelnökein, frakcióvezetőin keresztül ígéretet tett arra, hogy ezt a kezdeményezést támogatni fogja, és a parlamenti elfogadást elő fogja segíteni. Aztán túlestünk az európai parlamenti választásokon, és jött a megvalósítás időszaka, és a Magyar Demokrata Fórum szinte egyedül maradt, hiszen ígéretükkel szemben a kormá nykoalíció pártjai ezt a javaslatot nem támogatták, sőt több alkalommal - hiszen többször terjesztettük elő - a bizottsági tárgyalási szakban leszavazták, nem tartották általános vitára alkalmasnak, nem teremtették meg a lehetőségét annak, hogy az Országgy űlés plénuma előtt a kérdést megvitassuk, és a módosítást végül elfogadjuk. Engedjék meg, hogy néhány mondatban indokoljam előterjesztésünk fontosságát. Először is ennek az illetékformának jelentős gazdasági haszna a költségvetés bevételi oldaláról nincs, hiszen meglehetősen elenyésző az az összeg, amihez a költségvetés ilyenformán jut. Viszont ha megnézzük, hogy a társadalmi igazságosság érvényesülése szempontjából a dolognak vane jelentősége, akkor azt látjuk, hogy rendkívül nagy a társadalmi kára, hisze n nincs olyan tisztességes, a jövőre gondoló család, amely ne találná szembe magát ezzel a problémával, amikor egy tragikus haláleset a családjában bekövetkezik, és amikor az örökösödési illeték lerovásáról van szó. A társadalmi haszna azért is negatív enn ek a formának, mert pontosan azokat a családokat sújtja, akik gondoskodnak a jövőről, akik konzervatív módon, felelős módon gondolkodva gondoskodnak gyermekeikről, gondoskodnak utódaikról, és valamit örökül hagynak rájuk, áttételesen az egész társadalom, a z egész gazdaság működését szolgálják, ez a rendszer mégis bünteti őket.
