Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 25 (258. szám) - A bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
1872 És most eltelt húsz év, huszonöt év, és most már nem itt vagyunk, most már , hála istennek, ott tartunk, hogy azt mondja a demokráciafelfogás, hogy az államnak kötelessége az állampolgárai biztonságáról, mindennapi életük normalizálásáról, a körülményekről gondoskodni. Hogy tude? Nem! Mert nyilvánvalóan bűncselekmény nélkül nem létezik - és nem létezett sajnos, Káin és Ábel óta - emberiség. Tehát ezek óhatatlanul bekövetkeznek, még akkor is, ha az állam minden tőle telhetőt megtesz ennek a legkisebb szegmensre történő beszorításáért. Nos, ebből az alkotmányos jogelvből indul ki a z Európai Unió is, amikor az irányelvében azt mondja, hogy az áldozatvédelem nem csupán a büntetőeljárásban biztosított úgynevezett polgári jogi igénynek az érvényesítése vagy a nem vagyoni kár érvényesítése. Azt mondja: egy külön jogintézmény az áldozatvé delem, amikor is az állam gyakorlatilag objektív felelőssége okán is bizonyos kártérítést, sőt talán nem is kártérítést, kártalanítást állapít meg törvényi szinten, aminek most itt a tárgyalását éljük meg. Ez egy olyan biztonság, amely egy bűncselekmény ál dozatául eső állampolgárt - akár európai uniós, akár jogosan itttartózkodó vagy magyar állampolgárról legyen szó - segít, több irányban is: segíti az eligazodásban, segíti a jogi tanácsadásban, és segíti ezzel a bizonyos kártalanítási összeggel, ami lehet egyösszegű vagy lehet járadékos, ahogy azt már az előttem szólók is elmondták, és ennek az összege igazodik egy degresszív kulcs alapján az elszenvedett sérelemhez. A másik oldalon ennek a jogosultsága, amiről ugyancsak szó ltak itt, ami az egy főre jutó jövedelmi viszonyokat veszi alapul. Gyakorlatilag ebbe a magyar társadalom 99 százalékát bele lehet érteni, mert nem hiszem, hogy 1 százaléknál nagyobb az a jövedelemkategória itt, ebben az országban, ahol az egy főre eső net tó jövedelem a 125 ezer forintot meghaladná. Tehát ez a kör a magyar állampolgárok, illetve a Magyarországon tartózkodó állampolgárok túlnyomó részét meg fogja illetni. Ugyancsak meg fogja illetni az a szolgáltatási segítség is, amely az igény érvényesítés ét abba az irányba is elmozdítja, amiről az előbb szóltam, hogy képes legyen a polgári jogi igényét a büntetőeljárásban vagy a büntetőeljáráson túl külön érvényesíteni, aminek ehhez a folyósított egyösszegű támogatáshoz vagy járadékhoz nincsen köze, mert a két jogintézmény nem ugyanaz. És itt föl kell hívni a figyelmet arra, hogy az itt elszenvedett sérelem és az azután járó kártalanítás nem igazodik az úgynevezett nem vagyoni kár kategóriájába, az megint egy másik terület; a nem vagyoni kár okozása tekinte tében egy járadékmegállapítás vagy egyösszegű kifizetés külön bírósági eljárás, és nem az állam kötelessége ezt biztosítani. Helyesen utalt Szentgyörgyvölgyi képviselő úr arra, hogy a polgári törvénykönyv 301. §a kimondja, hogy aki másnak jogellenesen kár t okoz, köteles azt megtéríteni, mentesül a kárfelelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Most ez kerül ki ebből, tehát itt nincs olyan bizonyítási teher, hogy az állam azt mondja, kérem szépen, én ú gy jártam el, a villamoson ott volt nekem két kalauzom, három ellenőröm, ettől függetlenül egy késsel hadonászó úriember hasba szúrta Kovács Etelkát, aki emiatt súlyos sérüléseket szenvedett, tehát itt gyakorlatilag én megtettem mindent, ott volt az ellenő r. Nincs ilyen, ezért az államnak gyakorlatilag objektív felelősségi rendszere van, ha ilyen eset bekövetkezik, e törvény alapján meg kell hogy térítse azt az összeget, amely itt a törvényben gyakorlatilag meghatározásra kerül. Szólt Szentgyörgyvölgyi képv iselő úr az igazságügyi hivatal felállításáról és arról a bürokráciáról, ami ezt mozgatja. Én azt gondolom, hogy ennek a hivatalnak a felállítása egy garanciális alapelvhez igazodik, egy olyan intézményben testesül meg, amely képes lesz koordinálni, összef ogni és az ilyen esetekben kárt szenvedettek részére a teljes körű, komplex segítségnyújtást megadni, amibe beleértendő természetesen a vagyoni és a jogi természetű segítségnyújtás is. Azon persze lehetne vitatkozni, hogy a visszatérítésnek a szempontjai m ennyire életszerűek. Természetesen kizárt a kártalanítás annak, aki saját maga felróhatóan okozta a kárt, illetve vissza kell követelni attól, aki megtévesztette a hatóságot, vagy rosszhiszeműen, szándékosan járt el.
