Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 25 (258. szám) - A bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP):
1867 állampolgárok is jogosultak erre a fajta segítségre. Sőt, a törvény még arra is kiterjed, hogy ha olyan országban történik a sérelem, amelyik nem EUs tagország, akkor mit kell tenni. Azt viszont látnunk kell, hogy a javaslat végigolvasása körében rájöhetünk arra, hogy a pénzügyi segélyek és például a kárenyhítés nem azonos feltételrendszer alapján jár a károsultaknak. Fontos volt tisztáznunk a bizottsági ülésen, hogy a polgári jogi igény érvényesítése továbbra is egy nagyon jó célt szolgáló jogint ézmény lenne - jobb lenne, ha ezt többen vennék igénybe , de amennyiben például polgári jogi igényt érvényesített az áldozat, abban az esetben a pótlólagos támogatást az államtól már nem kaphatja meg. A segítségnyújtás öt területre terjed ki, van egy telj es körű tájékoztatási kötelezettsége az államnak, természetesen az áldozatok felé; van egy érdekérvényesítést elősegítő szolgáltatása, amely már egy garantált szolgáltatás. Ezen kívül speciális esetekben szakjogászi segítségnyújtást is adhat; és különleges az, hogy van egy pénzügyi segély, amelynek igazán nincsen előfeltétele, de van egy rászorultsági feltételhez kötött kárenyhítési eleme ennek az öt témakörben megvalósuló segítségnyújtásnak. Nagyon fontosnak tartom, hogy a bizottsági ülésen azt is tisztázt uk, hogy viszonylag magas az a rászorultsági küszöb, ami alapján járnak a szolgáltatások, a rászorultság alapján járó szolgáltatások. Kevés olyan eset van, amikor ez a küszöb, ez a 125 ezer forintos egy főre jutó nettó jövedelem - ebben az esetben ez a tén yszerű helyzet - körülbelül azonos az eddigi kormányrendelet által meghatározottal. Azt már egy picit nehezményeztük, hogy nem teljes mértékben értünk egyet az alacsonyabb pénzügyi segítségnyújtással, viszont a kárenyhítés összegét kellőképpen magasnak tar tottuk. S még egy mondat, a saját bőrömből megint nem tudok kibújni: a bizottsági ülésen is elmondtam, hogy az úgynevezett lakásmaffia áldozatainak segítésére nem speciálisan ez a törvényjavaslat készült, ez egy másik ügylet. Köszönöm szépen a figyelmet. ( Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Képviselőtársaim! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a napirendi ajánlás szerint 1010 perces időkeretben. Megadom a szót Devánszkiné Molnár Katalin kép viselő asszonynak, aki az MSZP képviselőcsoportjának álláspontját kívánja elmondani. Felajánlom a szószéket a képviselő asszonynak. DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Remélem, hogy lefelé sem esem le erről a bizonyos lép csőről. (Derültség.) Tisztelt Ház! Az áldozatsegítő politika, meggyőződésem, nagyon fontos eleme egy társadalom büntetőpolitikájának. Azt juttatja kifejezésre, hogy az állam a méltányosság és a társadalmi szolidaritás alapján segítséget kíván nyújtani mind azoknak, akiket a bűncselekményekkel szemben valamilyen oknál fogva nem tudott előzetesen megvédeni. Az előttünk fekvő törvényjavaslat egy nagyon fontos új törvényt kíván megcélozni, azt a törvényt, amely ezt az áldozatsegítő politikát a legmagasabb jogsza bályi lehetőség szerint tárja a társadalom elé. Tudjuk, hogy volt egy kormányhatározat, amely már bevezette az áldozatsegítést; ma is hatályos az a 2001es kormányrendelet, amely szerint folyik is a kárenyhítés és az áldozatsegítés, de meggyőződésem, hogy ennek a törvénynek az elfogadása korszakos jelentőségű a magyar jogfejlődésben. Fontos tudnunk, hogy az Európai Unió Tanácsa által kibocsátott, a bűncselekmények áldozatainak kompenzációjáról szóló irányelv nagymértékben befolyásolta a jelen törvényjavasla t
