Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 25 (258. szám) - A kereskedelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
1860 jogosítványokat, ahogy a törvényjavaslat is teszi, oda kell telepíteni, ahol olyan tisztviselők dolgoznak, akik ezt tudják szabályozni. És azok a problémák, amiről beszélünk: itt most rendre, mindenkinél, azt gondolom, hogy a képviselő hölgyeknél, uraknál ugyanazokkal a problémákkal jönnek a választók, és itt mindig a vendéglátás kerül a kirakatba. Ugyanakkor azt gondolom jogalkotóként, hogy nem szolgálhatja azt a célt, hogy holnaptól minden üzletet be kell zárni. Számos esetben van, hogy vendéglátóegységek működnek lakóházak alatt. Tehát valahol a békés egymás mellett élés feltételeit meg kell teremteni, de én úgy érzem, hogy ebből a keretjellegből adódik - megint csak erősítem, amit Kovács Tibor mondott , hogy azért pontosabbá kell tenni, hogy mi az, hogy külön jogszabályban meghatározott veszélyes mértékű zaj. Szóval, ilyen szempontból biztos, hogy nem lesz probléma, de az, hogy a lakók nyugalmát, a pihenést zavarja, az viszont biztos, hogy definiálható, és szerintem szükséges is definiálnunk. Tehát erősítem azt is, hogy igény van, tehát a társadalomban igény van egy kereskedelmi törvényre, mert a törvényünk régi, és ha korábban megszületett volna ez a törvény, lehet, hogy már kevesebb problémával és gonddal kellett volna küzdenünk. A másik ilyen kérdés az erőfölény kérdése. Egyrészt még további pontosítások szükségesek, de azt gondolom - és ez az, amiről Solt ész képviselő úr is beszélt, hogy mikor alakulhat ki az erőfölény , az erőfölény azért alakul ki, mert adva van a kereskedelmi lánc, és a másik oldalon a mi gyenge termelőkapacitással bíró ajánlattévőink, beszállítóink. Tehát a beszállítói oldalon nincs m eg az a szövetség, amely megfelelő anyagi erővel, megfelelő terméktömeggel, sőt - hadd tegyem hozzá itt a Ház falai között - versenyképes terméktömeggel tudna rendelkezésre állni. (13.40) Ezt a kérdést nyilván másképp kellene szabályoznunk akkor, ha ez a h elyzet fennáll, de a mai viszonyaink között óvnunk kell. Szeretném az önök figyelmébe idézni, hogy nem is olyan régen törvényi erővel tettünk kísérletet arra, hogy a beszállítók hamarabb jussanak hozzá a forrásaikhoz. S ha valaki figyelmesen megnézi, hogy mi lett az erre való reakció, a viszontreakció, azt látja, hogy előbb hozzájutottak a pénzükhöz, de többletkiadások árán, mert nekik kellett kifizetni a kamatokat különböző címen. Ebben a törvényjavaslatban meg van fogalmazva, hogy tilos a költségek áthárí tása, legalábbis az már beletartozik az erőfölénnyel való visszaélésbe, ha egyes költségeket tovább hárítanak a beszállítóra. Nehéz a törvény erejénél fogva biztosítani ezt. Egyet tehetünk: a beszállítóinkat ösztönözzük arra, hogy egyrészt jobb technológiá val jobb minőségű terméket állítsanak elő, másrészt pedig beszállítói oldalon is kell, hogy egyfajta tömörülést, egyfajta erőt tudjanak felmutatni. Ebben a dologban a Gazdasági Versenyhivatal szerepét növelnünk kell. A helyi jegyző már megjelenik a törvény javaslatban, és ez helyes. De hadd ne folytassam ezt a sort, mert erről már sok leágazásban beszéltek a képviselő hölgyek és urak. Mindenki említette a vásárlási szokásokat, talán Tóth Gyula képviselőtársam beszélt erről a leghosszabban és tartósan. Igen, megváltoztak a szokások. Megint csak egy nehéz feladat áll előttünk, amikor egyensúlyoznunk kell, hogy mikor, mettől meddig lehet a nyitva tartás, de ez a feladatunk, ezt fel kell vállalnunk, figyelemmel arra, hogy az egyik oldalon látjuk az igényt, a mási k oldalon pedig a kínálati lehetőséget, akik a hét minden napján, nemzeti ünnepen és minden alkalommal kínálnák az áruikat a vásárlóknak. A vitákban sokszor elhangzott a kisboltok szerepe. Ahogy körülöttünk az egész világ átalakul, a kereskedelem is átalak ul. Én egy kisváros helyzetét ismerem. A klasszikus kisboltok jelentős része már eltűnt, és nem tud versenyezni, viszont azok, akik átalakították, megváltoztatták az üzletpolitikájukat, a termékskálájukat, fenn tudnak maradni. Úgy néz ki, hogy van rájuk ig ény. Itt adódik az az örökös dilemma, hogy hol van az a pont, ameddig a jog eszközeivel kell beavatkozni, és mi az a pont, amin túl már a piac, a vásárlói igények és a befektetői lehetőségek találkoznak és egyenlítik ki egymást.
