Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 25 (258. szám) - A kereskedelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - KOCSIS RÓBERT (Fidesz):
1852 próbálta meg megfogalma zni. Tehát szemben áll egy osztrák kistelepülésen lévő tradicionális lekvárgyártási szokás, ami Burgenland területén van, és lehet, hogy pont Magyarország adta annak idején a nemzeti identitást magának a lekvárgyártásnak. Képes volt annyira felnőni, hogy A usztriában elsődleges termékként árusítják, és le lett védetve az Európai Unió piacán is, fogalmazzunk így. Mi, magyarok egyszerűen képtelenek vagyunk a saját, jó minőségű termékeink köré olyan védelmet biztosítani, garantálni és olyan törvényeket megalkot ni, hogy ne lehessen őket a piacról kiszorítani. Ezért vagyok szomorú, és itt jön be a nemzettudat kérdése, mert sajnos annyira liberálisak vagyunk, annyira kinyitjuk a kaput, hogy a műanyag termékek tulajdonképpen az egész országot el fogják árasztani, és ennek sajnos a falusi turizmus is - több száz falusi kisbolt zárt be , az egészségügy is meg fogja sínyleni a hatásait. És a végén majd beetetnek, rászoktatnak bennünket, és mindenki (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) azt f ogja fogyasztani, amit majd a nagy bevásárlóközpontok diktálnak, vagy majd az az egy tulajdonos, aki egész Európa bevásárlóközpontjai fölött rendelkezik, globálisan majd mindannyian azt fogjuk enni. Lehet ezen mosolyogni, csak ez majd később vissza fog ütn i. Köszönöm, elnök úr. (13.00) ELNÖK (Harrach Péter) : Folytatjuk a normál felszólalások sorát. A kormánynak elsőbbsége van, kérdezem Dióssy államtitkár urat (Dióssy Gábor nemet int.) ; ha a bejelentkezése nem él már, akkor nyomja ki, legyen szíves. Kocsis R óberté a szó. KOCSIS RÓBERT (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk álló törvényhez azért szólok hozzá, mert a törvényben leírtakkal részben egyetértek, de úgy érzem, nem ad mindenre megnyugtató megoldást. A szülővárosomban, Hajdúszoboszlón, amelynek alpolgármestere is vagyok, azt tapasztaltam az utóbbi években, hogy megszaporodtak a kis üzletek a kereskedelmi paletta szinte minden terén. Déjŕ vu érzésem támadt, úgy éreztem, mintha a kilencvenes évek elején lennénk. Emlékezne k még képviselőtársaim? Akkoriban, a rendszerváltás után az elbocsátott emberek kényszervállalkozásokba kezdtek, hogy elkerüljék a munkanélküliséget és tudják biztosítani családjuk egzisztenciáját. Ma ugyanez a trend érvényesül a boltok megnyitásában. Ma u gyanúgy a létbizonytalanság lett úrrá az embereken, mint akkoriban. Pedig 2002ben nem ezt ígérték, hanem létbiztonságot. Nem elég ezeknek a tulajdonosoknak, hogy a kormány az Európai Unió legkomolyabb szabályozását írja elő a kereskedőknek a HACCPrendsze r alkalmazásával, hanem még meg kell küzdeniük a piacon lévő multinacionális és nagykereskedelmi láncokkal, melyek megpróbálnak klasszikus monopol- vagy megállapodás szerint duopolhelyzetet létrehozni a piacon. Nálunk, Hajdúszoboszlón is ez a helyzet. 24 e zer fős városunkban az élelmiszerkereskedelem zöme három multinacionális üzletlánc áruházában bonyolódik, amelyek ugyanúgy működnek, mint a cég más városokban lévő vállalkozásai; az országosnak megfelelő kedvező árakkal, melyek jóval a kisvállalkozók álta l elérhető beszerzési árak alatt vannak, illetve olyan olcsóak, amelyekkel a mikrovállalkozások nem tudják felvenni a versenyt, mert ha olyan árakon próbálnának menni, akkor a magas tb- és egyéb járulékokat nem tudnák kifizetni. Ha életben akarnak maradni a piacon, akkor különféle trükköket és leleményeket kell bevetniük. Október 23án, az ünnepen egy kis boltban jártam, amely kihasználva azt, hogy a törvény nem tiltja a nyitva tartást a munkaszüneti napokon és azt, hogy biztos, hogy a vásárló semmilyen kör ülmények között nem tud átmenni más, nagyobb bevásárlóközpontba, megpróbálta behozni a hét többi napján be nem folyt nyereséget. Gazdaságilag racionális húzást hajtott végre, vagyis felemelte a boltban az ilyenkor legjobban fogyó áruk árait, például egy ki logramm kenyeret a megszokott 135
