Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 25 (258. szám) - A kereskedelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
1847 módon föltüntetni és tudatosítan i az emberekkel, hogy egy magyar áru levétele a polcról mit jelent az ő munkahelye, a rokona, a testvére és a barátja munkahelyének érdekében. A harmadik, amiről mindenképp kell beszélni, az pedig a számviteli törvény betartatása. Mert azért az mégsem megy , hogy a magyar termelők a nagy áruházláncokba beviszik az áruikat, és nemhogy 2030 napra nem kapják meg, hanem sokszor 100 napra sem kapják meg a pénzüket! Hol tudnak versenyezni ezek a beszállítók, ezek a termelők ezekkel a költségekkel, túl azon, hogy még polcpénztől kezdve minden egyéb nyavalyát elkérnek tőlük, ami aztán már végképp - véleményem szerint mondhatom így is - a pofátlanság teteje! És az is nemegyszer előfordul, hogy leszállítja a jó minőségű árut - mert azzal vitatkoznék, hogy csak rossz á ruk vannak, rossz zöldségek, rossz gyümölcsök kerülnek ezekbe az áruházakba , majd utólag, egy hónap múlva kap értesítést, hogy visszaminősítették az áruját. Gyalázatnak tartom, mert akkor az átvételkor mondják ezt meg neki, és ezzel megint csak versenyhá trányba kerülnek a magyar beszállítók, a magyar termelők, hiszen nem tudják kigazdálkodni azt a költséget, amibe az az áru kerül nekik. Tehát sok tekintetben egyetértve az SZDSZ álláspontjával, és egyetértve a szocialisták álláspontjával is, én is sokkal i nkább arra hajlok, hogy be kellene vezetni a beszerzési ár alatti értékesítés tilalmának a fogalmát, de háromnégy olyan terület van, amit bizony támogatni kell, és ha azt nem támogatjuk, akkor hiába, nem mennek előre a mi termelőink, nem kerül a magyar ár u versenyelőnybe. Köszönöm. ELNÖK (Harrach Péter) : Ismét felszaporodott a kétperces jelentkezések száma. Elsőként az államtitkár úrnak adom meg a szót. (12.40) DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök ú r. Teljesen egyetértek Soltész képviselő úr megjegyzéseivel, amelyek arra vonatkoznak, hogy milyen sokféle módon tud visszaélni egy nagy vásárló, adott esetben egy bevásárlóközpont a beszállítóival szemben. Valóban, ez egy nagyon sajnálatos dolog, hogy sok szor nagyon késve fizetik ki a számlákat ezek a rendelők; pontosan az erő pozíciójából tárgyalnak, és emiatt állhatnak elő ilyen események. Erre utaltam én is az előbb, amikor azt mondtam, hogy természetesen ez egy egyszerű és jól megfogható dolog, hogy be szerzési ár alatt ne értékesíthessen egy bevásárlóközpont, mondjuk, de ennél sokkal fontosabb, és sokkal fontosabb a beszállítók számára az, hogy időben kifizesse a számláikat, hogy ne kényszerítse olyan előírásokra őket, amelyek betartására gyakorlatilag képtelenek. Említette a polcpénzt, és egyéb olyan, másodlagos kényszereket, amelyek hátrányosan érintik ezeket a beszállítókat: pontosan ezekkel szemben tud fellépni a Gazdasági Versenyhivatal a jelentős piaci erő bevezetése miatt, az erőfölénnyel való vis szaélés szankcionálására kidolgozott eszközrendszerrel. Én azt mondom, hogy ha abban gondolkozunk, hogyan tudjuk ezt az eszközrendszert, a Gazdasági Versenyhivatal pozícióját erősíteni, akkor az lenne a jobb irány. Vagy amit a múltkori vitában is elmondtam , hogy ha a termelők együttes fellépését tudnánk elősegíteni, erősíteni, a szövetkezésüket erősíteni, hogy ők is egy erősebb, erőteljesebb pozícióból tudjanak tárgyalni és érdekeiket érvényesíteni, az sokkal célravezetőbb eszköz lenne, mint a beszerzési ár alatti értékesítés tilalma. Hiszen ha csak arra utalok, hogy akciók, engedmények, végkiárusítás, bevezető ár esetében mindenképpen kivételeket kellene engedélyezni a beszerzési ár alatti értékesítés tilalmánál (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , ahogy ezt többen el is mondták az előző vitában is, akkor gyakorlatilag lehetetlenné válna ennek az értékesítési árnak az ellenőrzése, mert
