Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 25 (258. szám) - A kereskedelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Harrach Péter): - ÉKES JÓZSEF (független):
1840 magyar, meg kiszorult adott esetben a minőség is. Tehát ha valaki azt gondolja, hogy ez egy egymozzanatos, egy szerződésben lekövethető történet, azt gondolom, hogy nincs tisztában a ma magyar kereskedelmi folyamataival. Azt kérdezi, hogy ténylegesen ki fizeti. A fogyasztó fizeti, kedves barátaim - és Szalay úrral ebben maximálisan nem értek egyet , hiszen részben, ahol már ez kialakult, ott az árral egy abszolút nem adekvát, rossz minőséget vásárol, más oldalról ez a plázaérzés, amit ezzel terjesztenek, beszoktatja a fogyasztót oda, az fogyaszt, csak fogyaszt, hogy mit, azt a - elnézést, majdnem csúnya kifejezés szaladt ki a számon, és itt sok a gyerek - csoda se tud ja, és ebben a forgalomnövekedésben fizeti meg sok apró fillérrel, forinttal azt a kereskedői kockázatot, amit egyébként áttestált a kereskedő a beszerzési ár alatti értékesítés tilalmának megszegésével. (12.10) Azt gondolom tehát, hogy a fogyasztó jár ros szul, tehát igenis helyénvaló nekünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) arról beszélni, hogy hogyan is szabályozza a kereskedelmi törvény ezt a kérdést. ELNÖK (Harrach Péter) : Kétperces felszólalásra jelentkezett Dióssy államtitká r úr is. Öné a szó. DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Én nem lepődöm meg ezen a vitán egyébként, ami a beszerzési ár alatti értékesítés tilalmáról szól, hiszen a kereskedelmi törvény előkészítése so rán rengeteg egyeztetést végeztünk a kamarákkal, fogyasztói szervezetekkel, kereskedőkkel. Ez a vita ugyanígy folytatódott, és ugyanúgy megoldás nélkül zajlott le, mint ami itt most a parlamentben folyik. Én azt gondolom, hogy mindannyian, akik eddig hozzá szóltak ehhez a vitához meg hozzá fognak szólni ebben a témában, abszolút jó szándékúak, és szeretnék valóban megoldani azokat az anomáliákat, amiket - nem akarom elismételni - önök fölsoroltak. Én csatlakoznék ezzel együtt Szalay Gábor képviselő úr vélemé nyéhez, hogy ne várjuk a beszerzési ár alatti értékesítés tilalmától annak a megoldását, hogy a kereskedők, a multinacionális bevásárlóközpontok jobb minőségű árut fognak szállítani, jobban fogják figyelembe venni a magyar beszállítók, illetve kereskedők é rdekeit, hiszen pontosan az ő erőfölényüknél fogva, jelentős piaci erejüknél fogva képesek arra, hogy a beszállítókra alacsonyabb árat kényszerítsenek rá, hogyha nem tudják saját hatáskörükben a beszerzési ár alatt értékesíteni ezeket a termékeket. Számlán kívüli, tehát beszerzési árkényszeren kívüli eszközei is vannak sajnos ezeknek a nagy szervezeteknek, hogy különböző kedvezményeket, engedményeket, egyebeket csikarjanak ki a beszállítóktól. Pontosan ezért gondoljuk azt, hogy a jelentős piaci erővel való visszaélést a Gazdasági Versenyhivatal - és erről beszélhetünk, hogy hogyan lehet javítani, még erőteljesebbé tenni a Versenyhivatal felépítését - a saját eszközrendszerét felhasználva ellenőrizze és szorítsa vissza, hiszen ez a jelentős piaci erő nemcsak az árakra vonatkozik, hanem egyéb tevékenységekre is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Én azt gondolom, hogy inkább ebbe az irányba menjünk el, de kész vagyok természetesen ezt a kérdést is több esetben megvitatni, illetve újabb érveket előhozni. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Ékes Józsefnek adom meg a szót. ÉKES JÓZSEF (független) : Köszönöm a szót, elnök úr. Visszacsatlakozva az államtitkár úr szavaihoz: nekünk, magyaroknak és a termelőknek, kereskedőknek tényleg épp a szövetkezeti rendszer kialakulása hiányzik rettentően, ezt az élelmiszerbiztonsági törvénynél is több alkalommal elmondtuk, tehát nincs meg a megfelelő szervezettsége ennek a rendszernek.
