Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 25 (258. szám) - A kereskedelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - ÉKES JÓZSEF (független): - ELNÖK (Harrach Péter): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
1838 Emellett még az a szörnyű, hogy van egy megfelelési kényszer is, mert beszállítói szerződések vannak mennyiségre, hétre, napra lebontva. Egyszerűen kialakul egy áruszállítási kényszer, amit úgy tud megoldani a külkereskedő, hogy nagy tömegben hirtelen árut kell neki beszerezni magasabb áron. És ott is veszteséget okoz, amit utána majd elver a termelőkön. Tehát egy nagyon fon tos lépés ez. Nemcsak a beszerzési ár alatti értékesítés tilalmáról van szó, hanem azt is szabályozni kellene… - mert lehet akciós árnak nevezni, ez lehet olcsóbb, mint a mindenkori piaci ár, ha egy piacizavarlevezető funkciója van. Ezt szeretnénk megfoga lmazni. ELNÖK (Harrach Péter) : Ékes József következik. ÉKES JÓZSEF (független) : Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő asszony, maximálisan egyetértünk, hiszen az élelmiszerbiztonság vitájában is ugyanezeket többször, többféle példával saját magunk is elmon dtuk, sőt mi több, a bizottsági ülésen, ha jól tudom, jól emlékszem rá, a többpárti egyezség alapján is ezekben a dolgokban állapodtunk meg. De sajnos pont ezek a dolgok nem jelennek meg a kereskedelmi törvényben. Itt volt Orosz Sándornak a múlt heti vitáb an is igaza, hogy legalább hat különböző tétel hiányzik a kereskedelmi törvényből. Mivel tudjuk garantálni a hazai termék biztonságát? Semmivel az égadta világon. Milyen tervek vannak a nagy bevásárlóközpontokra? Tóth képviselőtársam mondta el. Hányat akar nak még ebben az országban felépíteni? Ennek az egésznek a lényege tulajdonképpen az, hogy az uniós tagországokon belül kié lesz a legnagyobb piacszerzési hatalom, fogalmazzunk így, és ki teszi kiszolgáltatottá majd az embereket és kiszolgáltatottá a terme lőket. Akkor is felhoztam egy példát: Somló környékén az almatermesztők - hiszen 2 százalékát adják a magyar almatermesztésnek - háromnapi beszállításra kötelezettek x nagyságrendű kiló arányában, és 120150 nap után kapják meg az első fizetésüket. Háromna ponta szállítják be, és többszázszorosan forgatják meg az ő termékét egész alacsony áron. De ha uralni fogják teljes egészében a piacot, akkor még arra az almára sem lesz szükség, mert hozzák majd adott esetben külföldről, és el fogják árasztani olcsó, ros sz minőségű áruval a magyar piacot. Itt van a németországi húsnyesedék: állati eledelnek szánják, és hova kerül a magyar rendszerben? Lehet, hogy majd általunk fogyasztott fasírozottba, mert tökéletesen meg lehet darálni, és be lehet keverni egy jó minőség ű húsba. Mert a minősége arra a célra, amiben Németországban felhasználják, tulajdonképpen nem számít rossznak, állati eledelnek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A problémák tulajdonképpen itt vannak, és ezért kellene azokat a tételeket berakni, amit Orosz Sándor is elmondott, biztonságképpen, a hosszú távú jövőkép szempontjából is. ELNÖK (Harrach Péter) : Szalay Gáboré a szó. SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : Tisztelt Képviselőtársaim! Maximálisan nem értek egyet azzal, aki a kistermelőt úg y akarja megvédeni, hogy ebbe a törvénybe behozza a beszerzési ár alatti eladási ár tilalmát. Maximálisan nem értek egyet, mert pont az ellenkezőjét éri el! Mit ér el vele? Azt éri el vele, mint az előbb már mondtam, hogy a kistermelőtől veszik meg direkt leszorított áron, a kistermelő nem kapja meg az eddig megkapott árat, hanem jóval alacsonyabbat. Még egyet elérhetünk ezzel, amit Tóth képviselő úr említett: ha így nem sikerülne magyar árut szerezni, akkor beszerzi importból, és akkor pláne kiszúrtunk a m agyar termelővel. Higgyék el, képviselőtársaim, hogy akiknek az érdekeit meg akarják védeni, a kistermelőkét, na meg aztán a kisfogyasztókét, pontosan nekik ártanánk a legtöbbet ezzel a beszerzési ár alatti eladási ár tilalmával.
