Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 12 (244. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
18 megteremtése. Ez lesz a privatizáció tizenöt éves történelmének a vége. (Taps a kormánypártok soraiban.) Sokat vitatkoztunk, hogy melyik az a pillanat, amikor az elszabaduló világpiaci kőolajárak következtében emelkedő gázolaj- és benzinárakba a kormánynak be kell avatkozni. Hát mert egyszerre két igazság van: igazuk van azoknak, akik ott állnak a benzinkútnál, és azt látják, hogy olyan gyorsan pörög a számláló órája, hogy már alig lehet szemmel követni; de igazuk van azoknak is, akik azt mondják, hogy kérem szépen, újra és újra itt állunk közös kasszánk, az államháztartás mellett, és szeretnénk még többet kapni belőle. Igaza van azoknak, akik tehát az adókra, be vételekre vigyáznak, és igaza van azoknak is, akik meg azt mondják, hogy kevesebbet szeretnénk fizetni. Hol van a két igazság között a harmónia? Hol lehet egyensúlyt találni? (Font Sándor: Halljuk!) Az elmúlt napokban és hetekben több elemzést végzett el a Pénzügyminisztérium és a Gazdasági Minisztérium, több konzultációt folytattunk kormányon belül és európai szakértőkkel, európai politikustársakkal. Az elmúlt napokban arra a döntésre jutottunk, amit tegnap bejelentettünk, hogy azt az áfacsökkentést, amely et széles körben 2006. január 1jétől javasoltunk, és amelyre vonatkozóan a döntést előkészítettük, ezt az áfacsökkentést hozzuk előre a gázolajnál és a benzinnél, ezzel 300 forint körüli árak mellett mintegy 1012 forinttal csökkenthetjük a költségeket, c sökkenthetjük az árakat. Azt gondolom, hogy jó időben, jó eszközt választva, helyes módszert alkalmazva avatkozott be a kormány, mert egyszerre kell tekintetbe venni a gazdaság és egyszerre a társadalom igényeit. Mindazok, akik úgy gondolják, hogy csak a p iac van, és nincsenek tekintettel a piac által okozott egyéb hatásokra, azoknak nincs igazuk, és azoknak sem, akik úgy gondolják, hogy a piac igényeit, a piac követelményeit zárójelbe lehet tenni. E két igazság, e két szempont okos és óvatos összevetése az , amely, azt hiszem, hogy hatékony kompromisszumot hoz létre. Az elmúlt órában a kormány benyújtotta a parlamentnek az erre vonatkozó áfatörvénymódosító javaslatát. Azt kértük a házbizottságban, hogy válasszon olyan eljárást a magyar parlament, amely lehe tővé teszi, hogy az általános forgalmi adózás alapját képező havi beszámolás végekor, szeptember végén, október elején már az új áfateherrel lehessen értékesíteni a benzint és a gázolajat, október 1jétől legyen olcsóbb Magyarországon a benzin és a gázolaj . Ezzel egy időben, nem titkoltan amiatt is, mert nem lehet nem észrevenni, hogy ezekben a hetekben és hónapokban a világ szinte valamennyi ásvány- és olajipari cége rendkívül jelentős, a terveikben megfogalmazottat is meghaladó nyereséget realizált, és ig az ez a magyar MOLra is, azt kérjük a MOLtól, hogy tanúsítson mértékletességet. Azt kérjük a MOLtól, vegye figyelembe, hogy az ő árpolitikája kihat az egész magyar gazdaságra, és az ő árpolitikájának természetes módon van következménye az emberek hétköz napjaira, akkor is, hogyha nem autóval járnak, mert igen, ezek a hatások megjelennek a kenyér árában, megjelennek más árakban is. (Font Sándor: Csak a populizmustól mentsen meg...!) Azt gondolom, hogy az a politika, amely azt hiszi, hogy legyőzheti a piaco t, az téved. Az a politika viszont, amely lemond arról, hogy a piac hatásait helyenként, ha kell, akkor korlátozza, helyenként, ha kell, elsimítsa, késleltesse, csökkentse, az a politika pedig buta és felelőtlen politika. Azt hiszem, sőt szent meggyőződése m, hogy jól találtuk meg a kompromisszumot e két szempont egyidejű érvényesítésének kötelezettsége között. (Tállai András: Jól megtaláltátok!) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! (Tállai András: A harminchetedik út Kínába!) A magyar hazának mindenkire szüksége van . A magyar hazának mindannyiunkra szüksége van. Okos, értelmes, egymásért is felelősséget viselő vitára, a haza szolgálatára van szükség, arra, hogy a közelgő választások ne homályosítsák el a legfontosabb célt és a legfontosabb kötelezettséget. Nem az a d olgunk, hogy saját pártjainkat, hanem hogy saját nemzetünket és hazánkat szolgáljuk elsősorban. (14.00)
