Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 24 (257. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
1690 erről tájékoztattam telefonbeszé lgetésen Tariceanu miniszterelnök urat, és azt kértem tőle is, hogy semmiképpen ne elégedjünk meg a hazai és a nemzetközi sajtó egészen kiváló véleményével és értékelésével, most tovább kell menni ezen az úton, dolgozni kell, mert a kormányülésnek ez volt az értelme, hogy lendületet adjon a munkának. Bukaresti látogatásunkat Snagovban kezdtük, ahol Jánosi Katalinnal, Nagy Imre miniszterelnök lányával… - (Közbeszólások: Unokájával!) unokájával, igen , Jánosi Katalinnal, Nagy Imre miniszterelnök unokájával m egkoszorúztuk a Snagovban elhelyezett emlékoszlopot. Ennek kapcsán hadd mondjak összesen három mondatot. Szeretném, ha Magyarország és a magyar parlament értené, 1956. október 23ának ege alatt megfért egymás mellett a kommunista Nagy Imre és Mindszenty bí boros. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem!) Megfértek egymás mellett. Tudták, hogy 1956ban, abban a forradalomban, amely a nemzet szabadságáról, függetlenségéről, a demokráciáról szól, mindegyiküknek szerepe és helye van. Nagy Imre és Mindszenty távolság a többszöröse annak, amely távolság ma a parlament pártjai között van, mégis értették és tudták, aki elolvassa Nagy Imre emlékiratait, ma is tudhatja, aki meghallgatja újra Mindenszenty bíboros üzeneteit, az tudhatja, hogy október 23ának a fő céljaiban tu dtak osztozni. Nyilván tudták, ha siker lesz és demokrácia lesz és függetlenség lesz, akkor majd elkezdődnek a viták, de nem vitatták el egymástól, hogy részesei mindketten a nemzet szabadságharcának, függetlenségi harcának és demokratikus törekvésének. So ha nem fogom megérteni, hölgyeim és uraim, soha, hogy tizenöt évvel a rendszerváltás után az ünnep miért nem az örömről szól. Lehet sokféleképpen látni ezt az ünnepet, de hogy vane annak oka, hogy sértsék egymást emberek, hogy egymás tisztességébe gázolja nak, hogy elvitassuk azt, hogy van egy közös és fontos örökségünk, hogy Bozóki Andrást, aki a Fideszben kezdte vagy Kóka Jánost, aki a hetvenes években született, miért kell kifütyülni, és miért nem a védelemre érdemesek, soha nem fogom megérteni. (Dr. Géc zi József Alajos: Úgy ám!) Nem hiszem, hogy ez erkölcsös dolog, legalábbis nem azé az erkölcsé, amit ’56 hagyott ránk. Köszönöm szépen. (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Ötperces i dőkeretben elsőként Dávid Ibolya frakcióvezetőhelyettes asszonyt illeti a szó, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. DR. DÁVID IBOLYA (MDF) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A rendszerváltozás hajnala óta, hála istennek, volt egy folyamat, amely valósággá váltotta azt az egy mondatot az alkotmányunkból, hogy a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határon túl élő magyarokért, mert ez az egy írott mondat semmit nem jelentett a rendszerváltozásig. És aztán 1990ben valóban elind ult egy folyamat a “lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni” Antall Józsefi kijelentéssel, ami nemcsak szavakat jelentett, hanem jelentette egyben azt is, hogy megalakult a Határon Túli Magyarok Hivatala és számtalan olyan közalapítvány, a z Illyés Közalapítvány, a Segítő Jobb Alapítvány, a Kézfogás Alapítvány, amely megteremtette a lehetőségét annak, hogyan segíthetjük azokat a honfitársainkat, akik határon túl nem tehettek arról, hogy békediktátumokkal áttolták a fejük fölött a határokat. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Aztán ez a folyamat természetesen folytatódott a lábadozó magyarmagyar csúcsban, kiteljesedett egyfajta Magyar Állandó Értekezletben, és aztán egy újabb közjogi aktusban a határon túli magyarok kedvezményeiről szóló törvénnyel, a magyarigazolvánnyal és azokkal a támogatási formákkal, amelyek már érthetővé tették az alkotmánynak azt a mondatát, hogy mit jelent az, hogy mi felelősek vagyunk a határon túl élő magyarokért. Hála istennek, hogy ez egy folyamatos fejlődés, és e folyama tos fejlődés részének tekintem azt, ami történt az elmúlt időszakban is.
