Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 18 (256. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz):
1657 növekedni kéne. Ezzel szemben hoz egy olyan javaslatot a kormány, hogy az önkormányzatok ad ják még el azt is, ahol vannak ilyenek. A bérlő oldaláról nézve ezek a lakások, amelyek az önkormányzatoknál megmaradtak, általában komfort nélküliek vagy félkomfortosak, alacsony presztízsűek. Az árukat nem a lakás minősége, hanem a terület fekvése befoly ásolja. Az ára akkor is emelkedik egy lakásnak, ha arra senki nem fordított rá semmit, sőt lelakta azóta, csak éppen a terület értékelődött fel valami miatt. Tehát az értéknövekedés benne van a becsült értékben. Mikor az önkormányzatok az eladásról ajánlat ot tesznek a bent lakó bérlőnek, akkor maga a vételi ajánlat már magában foglal egy inflációt vagy a terület értékének növekedését. Ezt még megfejelni azzal a szorgalmazással, hogy az önkormányzat is emelje fel az első részletet, és csökkentse a futamidőt, ez megint az irányba hat, hogy esetleg a bent lakó bérlő mögé megint odajönnek a strómanok, akik már ki tudják helyette fizetni a 20 százalékot egy összegben, illetve a futamidő sem érdekli őket, mert nem az a céljuk a lakással, hogy abban aztán életvitel szerűen lakjanak. Az elidegenítés oldaláról pedig az önkormányzati szempontokat kell érvényesíteni. Az önkormányzatnak nem szerencsés megtartania a bérlakásait ott, ahol pár lakása van, úgynevezett minoritása van egy társasházban. (15.20) Hiszen a társashá zi költségek állandóan emelkednek, a közös költségekbe nincs beleszólása az önkormányzatnak. Amiatt, hogy egy 50 lakásos társasházban 12 lakással rendelkezik, az teher az önkormányzatnak. Sokkal jobb lenne, és az országnak is jobb lenne - kis túlzással ha dd állítsam , ha tiszta tulajdoni formák alakulnának ki, társasházak lennének 100 százalékosan, önkormányzati tulajdonúak 100 százalékosan, és ez a kettő lenne. A vegyes tulajdon soha nem jó, mert a törvényben, általában a magyar jogrendszerben az elővásá rlási jog kidolgozatlan, fogyatékos, újragondolásra szorul. Az elővásárlási jog intézményét a negyven év szocialista regirung teljesen kiüresítette és elsorvasztotta. Az elővásárlási jog egy komoly jog, ahol mindenkinek érdeke fűződhet ahhoz, hogy feltámad jon. De ne így, hogy a hátrányos megkülönböztetés esetei fognak sorjázni azokkal szemben, akik valamilyen oknál fogva, valós vagy valótlan, vélt önkormányzati érdek mögött megálló tiltólisták miatt nem jutottak hozzá időben, akkor, amikor szükségük lett vo lna arra, hogy lakástulajdonnal rendelkezzenek. Éppen ezért az a jó szabályozás, ami az önkormányzat érdekét is szolgálja, de a bérlőét is, hiszen megállapítottuk, hogy bizalmi kapcsolat van közöttük. Akkor ez az emelés teljesen indokolatlan, a jövőre nézv e semmifajta előnnyel nem kecsegteti az önkormányzatokat, mert az a bevétel, amit még az értékesítésből most el lehet érni, a jelenlegi önkormányzati finanszírozás mellett nagyon kevés. Én azt mondanám minden önkormányzatnak, hogy tartsák meg a bérlakásaik at. A törvénynek inkább arra kellett volna törekednie, hogy lezárjuk ezeket a folyamatokat, hogy egyértelműen pont kerüljön minden jogügylet végére, ami folyamatban van vagy vitás. És mindenkinek, aki meg szeretné még venni a bérlakását a régi feltételek m ellett, a régi előleg mellett, a régi futamidővel, lehetőséget kellett volna adni arra, fél évet, egy évet - ez talán hosszú, de félnegyed évet mindenképpen - arra, hogy aki akarja, még benyújthassa az elővásárlási jogra vonatkozó kérelmét. És onnantól ke zdve pont. Ezt a törvényjavaslat nem merte meglépni, mert nem mer lépni a tulajdoni formák egyenlőségének megteremtése oldalára se, nem mer lépni az önkormányzatiság oldalára se, a bérlő oldalára se. Látszólag úgy néz ki, hogy aránylag kevesen vitatkozunk, és ebből az következik, minthogyha jó lenne Magyarországon a lakáshelyzet. Kérem szépen, lakáshiány Magyarországon nincs, a lakáshelyzet ugyanakkor tragikus. A lakásmobilitás egyenlő a nullával, és ez egészségtelen minden tekintetben. Arról meg nem is aka rok beszélni, amit Salamon úr jól felvetett, hogy ha önök most szegénység elleni programot kívánnak elindítani, akkor nem itt kell kezdeni, a legalacsonyabb szintű szobakonyhás lakásokban lakók vételi lehetőségeit tovább korlátozni, és nagyobb terheket ró ni
