Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 18 (256. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
1632 beavatkozunk az önkormányzat ok autonómiájába. De azért ez a törvény megtiltja a szociális bérlakásokra az óvadék intézményét. Ez nem beavatkozás, képviselő asszony? Most én nem arról vitatkozom, hogy helyes vagy nem helyes. Bár, teszem hozzá, ha ezt a kérdést alaposan végiggondoljuk, akkor nem tartom ördögtől való, elrugaszkodott álláspontnak azt sem, hogyha végiggondoljuk azt, hogy esetleg a szociális lakások védelmére is valamilyen biztosítékrendszert kidolgoznánk, hogy az állagát megóvják a bérlők, hiszen azért itt is vannak rossz tapasztalataink. Természetesen annál fontosabb lenne a megfelelő törvényi keretek megszabása, hogy ez a lakás szociális jellegén, funkcióján és annak a szociális problémának a megoldásán, amit a szociális bérlakások jelentenek, ne változtasson, és ne ronts a le. De még egyszer: a megjegyzésem fő iránya itt most, ebben a pillanatban az, hogy ha az nem beavatkozás, hogy a szociális bérlakásokra nézve megtiltjuk az óvadék intézményét, akkor az sem lehet beavatkozás, ha a fő kereteit meghatározzuk a törvényben. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Szintén két percre megadom a szót Devánszkiné dr. Molnár Katalin képviselő asszonynak, MSZP. DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP) : Köszönöm szépen. Képviselő Úr! Lehet, hogy látszólagos ellentmondás az, amiről beszéltem, de fel tétlenül le kell szögezni, hogy a lakástörvény megalkotásának - szerintem '93ban is, de most, a módosításnak is - az a több iránya van, amelyet mindannyian figyelembe kell hogy vegyünk. Egyrészt tudomásul kell vennünk, hogy lakni pedig kell. Laknia kell a szegénynek, a szociálisan rászorulónak is. Laknia úgy lehet, ha az önkormányzatok, időnként nagyon nagy erőfeszítések árán, fenntartanak szociális bérlakásállományt, és bár a lakásprivatizáció a lakásállományunk nagy részét, döntő többségét elvitte, mégis gondoskodnak a legszegényebbekről, a legrászorultabbakról. Azt hiszem, hogy ebben az ügyben, ha azt mondjuk, hogy ilyen esetben viszont ne szabjanak ki óvadékot, ez egy alapvető jogunk nekünk, törvényalkotóknak. Az egy más kérdés, hogy ha egy önkormányzat épít költségelvű lakásokat vagy éppen piaci alapon bérbe adandó lakásokat, és azt saját maga akarja bérbe adni, és ehhez például óvadékrendszert próbál kialakítani, akkor ezt tegye meg, és gondolja végig, hogy mennyibe került neki az a költségelvű vagy pi aci alapon bérbe adott lakásállomány, amikor létrehozta, és tegye hozzá azt a megfelelő óvadékrendszert, amellyel ennek a biztosítékát ki tudja dolgozni. Én ezt nem látom ellentmondásnak, viszont nagyon fontosnak tartom, hogy a nem szociális lakások esetéb en az önkormányzatoknak az eddiginél nagyobb szabadságot adjunk, a szociális alapon bérbe adott lakásoknál pedig védjük a szociálisan rászorulókat. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Salamon László képviselőt illeti a szó kétperces időtartamban, Fidesz. DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Csak azt szeretném mondani, hogy a képviselő asszony most árnyékra vetődött, mert abban nincs köztünk nézetkülönbség, amit ön mondott. Természetesen szociális bérlakásra szükség van. Én egy fél monda t erejéig, nem is belebocsátkozva a kérdésbe, éppen azt hangsúlyoztam, hogy azt is meg kell óvni, és természetesen azokat a szociális célkitűzéseket, amelyeket a törvény tartalmaz, fenn kell tartani. Én egyébként már a ’93as lakástörvénynél is, amely ered etileg erősen piaci jellegű törvénynek indult, a legerőteljesebben szorgalmaztam a szociálisan érzékeny problémák maximális figyelembevételét. A jelen törvénynek kifejezetten erényének tartom például, hogy megjelenik a három bérkategória. Tehát azt mondom, hogy olyanról, amiben nincs vita közöttünk, ne vitatkozzunk.
