Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 18 (256. szám) - A kereskedelemről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - IVANICS ISTVÁN (Fidesz):
1603 kereskedelmi tevékenység eredményességének fokozásáért folytatott egyéb jellegű gazdasági te vékenység. Azt gondolom, hogy erről is illenék itt ebben a törvényben szólni. Szóljunk azért a szankciókról is! A jegyzőnél egyértelmű felsorolást tartalmaz a törvény, de természetesen az eljárásrendet majd külön jogszabály határozza meg, ahogy itt leírati k, és hasonlóan az egyéb hatóságoknál is. Azt gondolom, hogy nem követnénk el túl nagy merényletet a magyar jogrendszer ellen, ha egy ilyen szűk törvényben végül is a legfontosabb eljárási, garanciális és szankcionális kérdésekre való utalásokat ennél konk rétabban határoznánk meg, mint ahogy ez az adott esetben a szankciókról szóló jogszabályhely tervezetében van. (Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Befejezésül azt szeretném mondani, hogy én magam is azt gondolom, hogy módosításokkal, de el kell fogadni ezt az új törvényt, fontosnak érzem, hogy a kis, középvállalkozók, beszállítók, ugyanilyen kereskedők és a fogyasztók védelme érdekében a jelentős piaci erő fennállására vonatkozó feltételek szigorodjanak, a nagy eladót erületű üzletekre vonatkozó szabályok jelenjenek meg, a beszerzési ár alatti értékesítésre vonatkozó szabályozás alakuljon ki, és a kereskedelmi forgalomban kapható termékek minőségmegőrzési követelményei is kerüljenek beiktatásra ebbe a törvényjavaslatba. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Képviselőtársaim! Köszöntöm képviselőtársaimat, és megadom a szót Ivanics István képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. IVANICS ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! E nagy jelentőségű alaptörvény meghozatalánál mindannyiunkra egy nagyon komoly felelősség hárul, hiszen egy olyan területet próbálunk szabályozni, amely minden magyar állampolgár é letét befolyásolja, mindennapjait színessé vagy kellemetlenné tudja tenni. Fölmerül a kérdés, hogy vane elképzelésünk arról, hogy milyen kereskedelmet szeretnénk a jövőben; magáról a kereskedelem szabályozásáról milyenek az elvárásaink; megnéztüke, hogy működik, hogyan szabályozzák azokban az országokban a kereskedelmet, melyek nagyságban, kultúrában közel állnak hozzánk, vagy mintát adnak az elmúlt időszakban és most is, mint például Dánia vagy Ausztria. Meg kívánjuke védeni kiskereskedelmi hálózatunkat , támogatjuke önszerveződésüket, vagy pedig felhúzunk minden zsilipet, és rábízzuk a szabad versenyre a magyar kereskedelmi struktúra alakulását, a fogyasztói szokások változását? Mindezeket a kérdéseket nagyon meg kell fontolnunk, és úgy érzem, hogy soka t kell még hozzátennünk ehhez a kereskedelmi törvényhez, hogy az ország elvárásának meg tudjunk felelni. Véleményem szerint a kereskedelemről szóló törvény akkor fogja szerepét betölteni, ha gyorsan változó világunkban megteremti a kereskedelmi folyamatok átláthatóságát. Ez magára a kereskedelem terepére, az üzletek nyitva tartására, higiéniájára, kultúrájára is vonatkozik, de magára a kereskedelmi társaságokra és magára a kereskedelmi ügyletekre. Ha az átláthatóságot nem tudjuk biztosítani, akkor valószínű , hogy minden jó szándékunk zátonyra futhat, és egy olyan kereskedelmi struktúra, olyan kultúra alakul ki, amely valóban a beszállítóknak, a vásárlóknak és sok esetben a kereskedőknek is csak nehézséget, szenvedést okoz. Ahhoz, hogy ezeket tudjuk biztosíta ni, olyan eljárásjogi rendszert kell kialakítani, amelynek a kialakulásában részt vesznek azok a szereplők, amelyek valójában mindennap részesei ennek a folyamatnak; tehát elsősorban a vállalkozók, a kereskedők és ezeknek a érdekképviseletei, kamarái, olya n megnyilatkozásai lehetőségeik, ahol ezeket mind tudják artikulálni. A kamarák szerepe különösen fontos, hiszen ha megnézzük, hogy hogyan is alakultak ki a fejlett országokban a kereskedelmi törvények, ott is a szokásjogot fektették le, mint a francia ker eskedelmi törvényben 1807ben, de a magyar kereskedelmi törvények is végeredményben így alakultak, csak
