Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 18 (256. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP):
1580 a miniszterelnök úr mondta. Vagyis Magyarországon megkezdődött a világ jó színvonalába tartozó védekezésre való felkészülés. Képviselő Úr! Ön a napirend előtti felszólalását két r észre bontotta. Először elmondta, hogy Magyarországon a kormány elhamarkodottan, pánikot keltve, fölösleges készültségi állapotba helyezte a maga egészségügyi védekező rendszerét. (9.10) Majd hozzászólásának második részében elmondta, hogy nem vagyunk elég gé felkészülve, mert nem áldoztunk elegendő pénzt, nem adtunk az ÁNTSZnek és az egészségügyi intézményeknek elegendő forrásokat és felkészülési időt. Képviselő úrnak, azt gondolom, el kell dönteni, ha valóban felelősségteljesen gondolkodunk erről a kérdés ről, hogy melyik álláspontot foglalja el következetesen. Azt gondolom, a kormány, helyesen, a legjobb utat választotta. Időben tájékoztatja a közvéleményt, kellő mértéktartással viseltetik ebben az egyébként felfokozott érdeklődéssel övezett helyzetben, a szükséges szakmai, humánegészségügyi és állategészségügyi intézkedéseket megtette. Az oltóanyag elkészítése nagyon jó színvonalon halad. Járvány esetére pedig, azt gondolom, valamennyi forrást oda fogunk mozgósítani, ahová szükséges. Az oltóanyagok elkés zítése és szükség esetén mindenki számára való eljuttatása egy kormánynak eminens kötelessége, és ennek a kötelességének meg fog felelni. Tehát sem a probléma elbagatellizálása nem helyes út, sem pedig az indokoltnál súlyosabb színben való feltüntetése nem lenne helyes dolog. Ezért, úgy gondolom, a helyes középutat találta meg a kormány, és remélem, önökkel közösen felelősségteljesen tudunk a jövőben is gondoskodni az emberek biztonságáról. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Mandur L ászló) : Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Orosz Sándor frakcióvezetőhelyettes úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, “A kenyér világnapja ürügyén” címmel. Öné a sz ó, frakcióvezetőhelyettes úr. DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az ételünk az életünk. Ez a ma már közhelyszerű megjegyzés kifejezi azt, hogy testünk azokból az anyagokból táplálkozik, amit megeszünk. Ha az teljes értékű, a kkor erősek és egészségesek leszünk, ha az gyenge, akkor bizony mi magunk is gyengék és betegek leszünk, ne adj' isten, mérget viszünk szervezetünkbe, akár bele is halhatunk. Mindezt és ennek fontosságát is belátták a pékek akkor, amikor 2001ben a Pékek V ilágszövetsége elhatározta, hogy október 16át a kenyér világnapjává nyilvánítja, hogy ezen a napon felhívják a figyelmet, a kenyérfogyasztó társadalom figyelmét a legfontosabb, legáltalánosabb, ugyanakkor talán a leghétköznapibb eledelünk, a kenyér fontos ságára. Ezzel párhuzamosan persze szeretnének fordítani a figyelmet a pékek áldozatos munkájára is. Ez utóbbira azért is szükség van Magyarországon, ahol egyébként az idén másodszor ünnepelték meg a kenyér világnapját, mert nálunk hagyományosan szeretik az emberek, a magyar szereti, sőt tiszteli a kenyeret. Vannak is ünnepeink, hiszen augusztus 20án az új kenyér ünnepét közösen ünnepeljük meg. De tegyük szívünkre a kezünket: pékekről beszélünk? Gazdákról igen, talán molnárokról igen, de pékekről alig. Azt gondoljuk tehát, fontos, hogy a pékek áldozatos munkájára is emlékezzünk. Amikor készültem a parlamenti beszédre, emlékek törtek fel bennem is. Eszembe jutott nagymamám, aki hetente kemencében sütött még kenyeret, és eszembe jutott Lajos bácsi, aki a hátán kosárral hozta a középiskolába, a gimnáziumba a stanglit. Jó kenyér volt, amit nagymama sütött. Bélzete rugalmas volt, nem volt felfújva, kicsit tömörebb volt ugyan, mint a manapság megszokott, de másnap sem morzsálódott, és lehetett szeletelni, lehetett kenni, sőt, élvezettel lehetett enni,
