Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 17 (255. szám) - Az Országos Rádió és Televízió Testület 2004. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - PETTKÓ ANDRÁS (MDF):
1520 Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Pettkó Andrásnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének, 8 perces időkeretben. Parancsoljon! PETTKÓ ANDRÁS (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A közelmúltban egy internetes újságban olvastam a Nyitott Társadalom Alapítvány vizsgálatát, amely szerint már a demokráciát is veszélyezteti az európai tévék elbutulása. A legfrissebb jelentésük szerint Magyarországon az intézményes keretek nem biztosítják a média sokszínűségét és függetlenségét. Rendk ívül aggasztó, hogy ez így van, hiszen 1996ban pont az volt a megszületendő médiatörvény célja, hogy a műsorszolgáltatói piac megnyitása mellett a pluralizmus és a sokszínűség jegyében biztosítsa a közszolgálati értékek fennmaradását, megteremtve ennek in tézményi, anyagi hátterét. Mindez azonban csak és kizárólag abban az esetben lehetséges, ha a médiahatóság hatékony működését szilárd költségvetési háttérbázis segíti. Ez jelenleg nincs így. És míg tavaly a hatékonyság fenntartása volt a legnagyobb veszély faktor, idén már maga a működés válik egyre kétségesebbé. Az ORTT 2004. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatban meghatározott főösszegek szűkösen, de biztosították az ORTT működőképességét. De ez az irányvonal nem tartható, hiszen a j elenlegi állás szerint 2007re nem tervezhető a költségvetés. A testület már évek óta különböző átcsoportosításokkal és a tartalékok felhasználásával próbálja teljesíteni a törvényi feladatait, és ahogy várható volt, ha minden így marad, 2007re már nem le sz tartalék, ami átcsoportosításra kerülhet. A helyzet annyiban súlyosbodott az előző évhez képest, hogy nem változott semmi, vagyis a 2003ban megkongatott vészharangokat valahogy senki nem hallotta meg. A probléma ott kezdődik, hogy a fentiekben említett kiszenvedett működőképességnek súlyos ára van, hiszen az csak úgy fenntartható, hogy évről évre egyre nehezebb, sőt egyre inkább kilátástalanabb a törvény által előírt feladatok ellátása. Abból kell kiindulni, ha a jogalkotó kötelezően elvégzendő feladato kat vagy kifizetési kötelezettségeket ír elő a közszolgálati műsorszolgáltatók, a közalapítványok, az ORTT, vagyis a Műsorszolgáltatási Alap számára, akkor gondoskodnia kell arról a pénzmennyiségről is, amely ezek teljes fedezetét is a költségvetési bizton sággal tervezhetővé teszi. Az ORTT költségvetése az üzemben tartási díj bázisára épül, amelynek összegét évenként a központi költségvetésről szóló törvény határozza meg, a médiatörvény szerint a közszolgálati műsorszolgáltatók versenyképes és takarékos műk ödésének, a műsorszolgáltatási rendszer fenntartásának és a közszolgálati műsorok támogatási szükségleteinek figyelembevételével, vagyis úgy, hogy fedezetet biztosítson valamennyi kötelező kiadási előirányzatra. Mint ismeretes, 2002ben a kormány átvállalt a a díj fizetését egy évről évre a költségvetésben tervezett fix összeggel. Az átvállalt összeg megállapításának alapja azonban csak az utolsó üzemben tartási díj fizetésére kötelezett, 2001. évi ténylegesen beszedett, a fogyasztói árindexváltozás mértékév el növelt üzemben tartási díjbevétel volt, melynek növekedése 1996tól lényegesen elmaradt az infláció növekedési ütemétől. A fentiekre tekintettel a pótlásként meghatározott összeg nagyságát tekintve jelentősen elmaradt az Rttv. finanszírozási céljaiban m egfogalmazottaktól. A költségvetési fedezet tehát nem biztosított, illetve nincs arányban a testület törvényi vállalásaival, így az ORTT évek óta kénytelen az alap céltámogatási keretének terhére egyre nagyobb tételeket működésének biztosításához átcsoport osítani, ami 2004ben 244 millió forint volt. Az átcsoportosítás során nyilvánvalóan hiány keletkezik, ami közvetve leginkább az értékes közszolgálati műsorok, az egyetemes nemzeti kultúra támogatását, a tájékoztatás és a tájékozódás sokszínűségét és ezált al a rádióhallgatót, a televíziónézőt, vagyis az állampolgárt érinti, aki igenis igényt tart a kereskedelmi konzumtermékeken kívül valami másra, nevezzük kultúrának, hagyománynak vagy olyan információnak, amely mindennapjait, életvitelét szorosan érinti va gy
