Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 17 (255. szám) - Az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló, 2000. május 29-én kelt egyezmény és az egyezmény 2001. október 16-án kelt kiegészítő jegyzőkönyve kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László):
1511 valamilyen alkotmányos jog az, ami a bűnözőt megilleti, vagy a bűnelkövetőt vagy a bűncselekmény gyanújába került személyt megilleti, hogy saját hazája igazságszolgáltatása vonja őt felelősségre. Nem így van, és a közelmúlt tapasztalatai és újsághírei is a zt igazolják, azért nem vagyunk mi azonos, egyenlő jogállású európai uniós polgárok. (19.10) A minap olvashattuk egy országos napilapban, hogy két NATOhoz akkreditált honvéd ezredest levetkőztettek és bántalmaztak. Ha megkeresés érkezik a Magyar Köztársas ághoz, hogy esetleg ők bűncselekményt követtek el, akkor a magyar bíróság, ez esetben a kizárólagos illetékességgel rendelkező Fővárosi Bíróság nem fogja vizsgálni, hogy alapose az a gyanú, amely a megkeresésben található, hanem az alaki feltételek meglét e esetén a saját állampolgárát köteles lesz kiadni a német hatóságnak. És folytathatnánk a sort, idézhetnék a Vas megyei lapból: “80200 euróra is büntethetik az osztrák rendőrök azt az autóst, akinek a járművén egy hibánál többet találnak.” És találnak, m ert a magyar autókon Ausztriában hibát akarnak találni. “Úgy tudjuk - írja az újság, idézem , hogy az osztrák rendőrségnél szokás, hogy utasításba adják a járőröknek, mit ellenőrizzenek, s ezek az utasítások tartalmazhatnak nemzetre vonatkozó kitételt is. ” Hát így vagyunk mi egyébként azonos jogú európai polgárok! Tisztelt Országgyűlés! Tudom, hogy most ezt a bűnügyi jogsegélyről szóló egyezséget megszavazzuk, de gondoljuk végig: az idegen ország nyelvét nem beszélő magyar állampolgár hogyan tudja magát vé deni egy szomszédos országban, Ausztriában, hogy képes hozzátartozóival fenntartani a kapcsolatot, hogy képes a védelem költségeit megfizetni, és egyáltalán miért adjuk ki mi a saját polgárainkat? Tehát megítélésem szerint a nemzetközi szerződés aláírásako r legalább olyan fenntartást kellett volna tenni, hogy saját hazánk polgáraira ez a kiadatási, illetve az európai uniós szabályokban átadatási kötelezettség ne jelenjen meg. Folytathatnánk a sort. Minden ezt követően csatlakozó államot - hadd ne nevezzem m eg őket - is meg fogja illetni az a jog, hogy Magyarországtól magyar állampolgárok átadását kérjék, amennyiben megítélésük szerint az adott országban bűncselekmény gyanúja merül fel velük szemben. Tehát az a kérésem, hogy a külügy vezetői szíveskedjenek az európai uniós csatlakozásnak ezeket a fejezeteit áttekinteni, mert az egyenjogúság (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a gyakorlatban ezen a téren nem fog érvényesülni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem, hogy kíváne még valaki felszólalni a vitában. Gombnyomással jelezze! (Senki sem jelentkezik.) Úgy látom, nincs ilyen képviselő. Kérdezem Hankó Faragó Miklós államtitkár urat , kíváne reagálni. (Jelzésre:) Nem kíván reagálni. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel a törvényjavaslathoz módosító javaslat nem érkezett, részletes vitára nem kerül sor, most ennek elfogadásáról kell döntenünk. Kérdezem, vane ezzel kapcsolatosan bárkinek is észrevétele. Kérem, jelezze! (Senki sem jelentkezik.) Úgy látom, hogy nincs. Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatal következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadjae a T/17798. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazza nak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 287 igen szavazattal, 3 nem ellenében, 8 tartózkodás mellett az előterjesztést elfogadta.
