Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 17 (255. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter:
1453 azt látjuk, hogy 1015 települést fo g össze, és határozza meg azt a jövőképet, ahol közös iskolákkal, közös óvodákkal, közös sportlétesítményekkel egyegy tájkörzet jövőképét határozzák meg. Úgy gondolom, ez az európai uniós gondolkodás, ez fejezi ki számokkal azt, hogy ez a kormány a vidékf ejlesztéssel akarja kifejezni azt, hogy Magyarország Európa része. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. A kormány részéről megadom a szót Gráf József földművelésü gyi és vidékfejlesztési miniszter úrnak. Miniszter úr! GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Egy nagyon fontos kérdésben szólt napirend előtt, hiszen mindannyiunknak rendkívü l fontos kérdés az, hogy a magyar vidéknek mi lesz a jövője, mi lesz a sorsa, és mi történt, amikor idáig eljutottunk. Nagyon világos elveket és gyakorlati példákat sorolt fel, ehhez azonban még néhány dolgot szeretnék hozzátenni, elsősorban azt, hogy a vi déken élőknek tudniuk kell, hogy a mindenkori magyar kormány - és különösen a mi kormányunk - esetében számíthat arra, hogy kiemelt helyen és kiemelt feltételekkel fogunk foglalkozni a sorsukkal, azért is, mert az ország jelentős része vidék, és csak ezen a területen folyhat az a termelés, amit mi agrártermelésnek nevezünk, és enélkül modern európai ország nem létezhet. A vidéken élő embereknek tehát tudni kell, hogy az a termelési tevékenység, ami az ő földjükön és az ő vidékükön folyik, gyakorlatilag elvá laszthatatlan - és ez nagyon fontos - a gazdaság fejlődésétől, ugyanakkor változtatni kell az eddigi gondolkodásmódjukon a vidékfejlesztésben, mert most már az európai uniós támogatások sem közvetlenül és elsősorban a termelést, az agrártermelést támogatjá k, hanem a vidéken maradást; a vidéken való jövedelembiztosítás az első és legfontosabb célja a fejlesztési célkitűzéseknek. Ez egy új feltételrendszert jelent: a magyar, vidéken élő lakosságnak meg kell tanulnia megfelelő módon pályázni ezekhez a lehetősé gekhez, és ezeket megfelelően felhasználni. Persze, továbbra is megmaradnak a vidéken a közvetlen termelői támogatások, mert mindannyian tudjuk, hogy nem vidék az, ahol, mondjuk, hiányzik az állat és az állattartás a vidéki településeken. (14.20) Nem vidék az, ahol nem folytathatnak helyi termelést és valamilyen helyi termékek előállítását, nem lehet ez az alapja a vidéki turizmusnak, nem lehet ez az alapja annak a vidékfejlesztésnek, ahol mindannyian jól szeretnénk érezni magunkat. És jönnek olyan új típus ú termeléshez is kötött támogatások, amilyen például az erdőtelepítés és a vidék régi rangjának a visszaállítása. Ilyen a másodlagos energiához kötődő telepítések és infrastruktúra kiépítése, és ilyen a vidék környezetének a megteremtése, újjávarázsolása. Amikor itt is mindenekelőtt meg fogjuk oldani a szennyvizet, a hulladékfeldolgozást, a hulladékelszállítást, és ennek az összege a következő időszakban európai uniós és hazai forrásokból több mint 100 milliárd forintot fog kitenni. Tehát igen nagy és óri ási jelentősége van a vidékfejlesztésnek, jól végig kell gondolnunk, hogy ez összhangban legyen az agrártermeléssel és az agrártámogatással, hiszen a kettő kiegyenlíti egymást, és teremtsen a vidéken élők számára egy olyan közösséget, olyan életteret, amib en jól és megfelelően boldogulva tudnak élni a következő időszakban is. Minden törekvésünk erre fog szolgálni. Egy kis gondunk és bajunk azért van, hogy az Európai Unió vezetőinek, miniszterelnököknek, kormányfőknek el kellene végre dönteni, hogy a követke ző időszakra, a 20072013as időszakra mennyi az annyi, melyek azok a sarokszámok, amelyek támogatási lehetőségként az Unió egészében megjelennek, ebből mennyi a magyar vonatkozású támogatási és pályázati lehetőség, hiszen nincs sok időnk. Fél év alatt el kellene készíteni a nemzeti fejlesztési terveinket és a hozzá való programokat. E nagyon fontos sarokszámok nélkül féllábas a rendszer, és igazán nem tudunk dolgozni.
