Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 11 (254. szám) - „A Fidesz visszaállamosítási megnyilatkozásairól” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár:
1382 lezáródni, mint ez a mai na p, hogy nincs megegyezés, nincs azonos látásmód. Pedig valóban úgy látom, hogy nem vagyunk távol a megegyezéstől. Én azt gondoltam, hogy egyenként elővesszük a vállalatokat, és érvekkel meggyőzzük egymást arról, hogy ezeknek hol kell szerepelniük. De nem o lyan érvekkel, nem érzésekkel kell ezt megítélni, hanem egészséges vitával, érvekkel, ellenérvekkel, számokkal, előnyökkel és hátrányokkal, ezen előnyök és hátrányok arányaival. Ismét nem tettünk mást, mint eljutottunk addig, mint említettem, hogy mindenki elmondta, ami a szívét nyomta, és gyakorlatilag megegyezés híján fogunk felállni. A kormány nem érthet egyet azzal, hogy egy fideszes kiáltvány fogja rögzíteni a jövőben, hogy mi maradjon állami, és mi ne. Erre van egy demokratikus forma, ez az úgynevezet t 1995ös privatizációs törvény - ennek a melléklete tételesen rögzíti azokat az állami ingatlanokat, amelyekről ma beszéltünk. Számomra meglepetés volt, hogy a nemzeti vagyonszerző Fidesz most nemzeti vagyonszerződést kíván kötni. Ahogy végignézzük 1990t ől ezt az utat, mégiscsak azt látjuk, hogy többékevésbé minden kormány tette a dolgát, és egy irányba tette a dolgát, attól függetlenül, hogy itt ma ki mit mondott. Tették ezt egyes kormányok nagyobb hatékonysággal, egyesek elhúzott szájjal, egyesek kevés bevétellel, mások nagyobbal, de azt gondolom, hogy valamennyien tettük, mindenki tette a dolgát. A mai kormány arra törekszik, hogy a parlament által megszabott 1995. évi privatizációs törvénynek megfelelően végezze ezt a dolgát. A magánosítás ügye nem eg y statikus állapot. Azért is nem lehet erről szerződést kötni, és azért jó, ha egy törvény mellékletében van, amit akármikor elővehetünk, ha módosítani akarunk. Ennek a megítélése feltételezi mind a külsőbelső gazdasági viszonyok folyamatos megfigyelését, mind a társadalmi viszonyok megfigyelését, vagyis igényli a folyamatos felülvizsgálatot. Ezért azt gondolom, hogy ez a folyamatos figyelemmel kísérés rögzített, így felesleges egy kőbe vésett, új iratot hozni erről. Révész Máriusz felszólalását írtam fel magamnak, aki olyan kijelentésekkel hadakozott, amelyek itt egyébként el sem hangzottak a parlamentben. Font Sándornak, aki sajnos nincs itt (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Már senki sincs itt!): azt gondolom, gondolja meg újra, hogy hova ült, melyik pár tba, mert ahogy így felolvastam az előzményeket, amiket elmondott, azokkal szöges ellentétben nyilatkozott. Pokorni úr, 1989ben a piacgazdaság mellett döntött az ország népe - ez kapitalizmust jelent. Magyarország versenyképessége az elmúlt másfél évtized ben azért növekedett olyan gyorsan és olyan jelentős mértékben, mert sikerült jelentős eredményt elérni a fejlett országok piacain, évről évre dinamikusan tovább növelni a részesedésünket, és azért, mert nem haboztunk; mert annak idején a felelős kormányok , az elmúlt 15 év kormányai, vállalva az ezzel járó vitákat, ellenvéleményeket, időben meghozták a szükséges döntéseket. A privatizáció alapjaiban hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon új iparágak jöjjenek létre, hogy jó feltételekkel léphettünk a XXI. sz ázadba. Magyarországon közel tíz éve lényegesen gyorsabb a növekedés, mint a régi európai uniós tagoknál, és a térségben is jó a helyezésünk. Ha megvizsgáljuk az adatokat, akkor megállapítható, hogy az 1997től 2004ig terjedő időszakban Magyarország átlag os növekedése 4,2 százalék volt, míg ugyanebben az időszakban Csehország 1,9 százalékkal, Szlovákia 3,9 százalékkal, s Lengyelország szintén 3,9 százalékkal növekedett évente. Köztudott, hogy a térségben Magyarországon volt a leggyorsabb és a legradikálisa bb a privatizáció. A magyar kormány álláspontjának összefoglalásaként szeretném ismételten és nyomatékosan hangsúlyozni: célunk a piacgazdaság megerősítése és hatékony felhasználása a társadalom javára. Ez a cél nem érhető el a piacgazdaság alapvető intézm énye, a magántulajdonban lévő, egymással versengő gazdasági szereplők nélkül. A demokratikus koalíció és az azt alkotó Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége egybehangzóan vallja, hogy az államnak tulajdonosként - hangsúlyozom: tulajdono sként
