Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 12 (244. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - ERDŐS NORBERT (Fidesz):
135 Nagyon sajnálom egyébként, hogy mint említettem, a Házban egyetlenegy kormánytag sincs, aki erre a kérdésre tudna válaszolni. Sajnos, a mai nap újs ágjaiban olvasható, a László Boglár szájából elhangzott nyilatkozatok előrevetítették ezt a helyzetet, ő ugyanis azt mondta, hogy személyes felelősségre vonás nem fog történni, hiszen az adatvédelmi ombudsman megállapításai nem kötelező erejűek. Azt gondol om, hogy ez teljes mértékben kiforgatása a modern kori demokráciának, és megcsúfolása annak a jogintézménynek, amit ez a parlament létrehozott. Az üres székek jól mutatják a kormány hozzáállását az ilyen jellegű kérdésekhez. Köszönöm a szót. (Taps az ellen zéki padsorokban.) (22.30) ELNÖK (Harrach Péter) : A következő napirend utáni felszólaló Erdős Norbert képviselő úr, “Már csak múltja van a Gyulai Húskombinátnak?” címmel. ERDŐS NORBERT (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Gyulai Hú skombinát Rt. Magyarország egyik legnagyobb húsipari vállalata, alapítási évének 1868at, az első gyulai közvágóhíd átadását tekinthetjük. A cég működése mindig kihatott a környék életszínvonalára, nemcsak a foglalkoztatáson keresztül, hanem az élőállatfe lvásárlás révén járult hozzá még a megyén kívül is a mezőgazdasági termelők tervezhető és anyagilag is kifizetődő gazdálkodásához. Azonban az utóbbi években olyan mélyrepülésbe kezdett ez a patinás múltú üzem, ami az elmúlt egykét hónap eseményeiben kicsú csosodva, mára már komoly aggodalommal tölti el az egész környéket. Aki látta a Nyolcvan huszár című filmet, nem feledheti az utolsó jelenetek egyikében ábrázolt tizedelést, amikor büntetésképpen minden tizedik huszárt kivégeztek. A Gyulai Húskombináttól m inden harmadik dolgozót elküldtek, abban a reményben, hogy így megmenthetik az alkalmazásban maradt mintegy 600 ember állását. Ennek ellenére a megyei lapban A cég utolsó szalmaszála címmel jelent meg írás a patinás múltú üzem végnapjai közeledtéről. A tör ténet egyben adalékul szolgálhat a mai kormánykoalíció gazdaságfilozófiai hátterének megvilágításához, akik fetisizálják a privatizációt, s mára már nemcsak a kórházakat, de szinte minden egyes állami tulajdont magánkézbe adnának - vagy fogalmazzunk közért hetően: játszanának át. Hogyan magyarázzák azt, hogy ezt a nagy múltú üzemet, amely olyan kiváló minőségű hungaricumot gyárt, mint a csabai és a gyulai kolbász, a magánszektor nem tudja gazdaságosan üzemeltetni, és bezárása sajnos komoly veszélyként fenyeg et? És nemcsak a mintegy 350 elbocsátott dolgozót és családjukat érinti az ügy, hanem azt a sok száz megyei sertéstartót is, akik a saját vágás megszűntével nem találnak vevőre a Gyulai Húskombinátban. Így még nehezebb versenyezniük azokkal a régebbi tagál lamokban élő társaikkal, akik magasabb támogatást kapnak, és azokkal az újonnan belépő országokban termelő gazdákkal, akikhez az ottani mezőgazdasági minisztériumok hamarabb juttatják el a pénzt. Mára odáig jutottunk, hogy választókerületem egyik település én, Dobozon, amelyet disznópásztorok falujaként írt le először egy 930 éve keletkezett oklevél, több kutyát tartanak, mint sertést. Az ezeréves hagyományokkal rendelkező állattartásnak, ha ez így megy tovább, évtizednyi jövője sincs; azt hiszem, ezt leszög ezhetjük. Mit tesz eközben a szocialistaszabad demokrata kormány, amely köztudottan érzéketlen a vidéken élők, különösen az egyéni termelők problémáira, az egyik gazda által oly találóan száz ballépésnek nevezett program keretében? Három és fél millió ser tés után támogatást nyújt, kedvezményes hitellehetőséget biztosít takarmányvásárlásra, jogszabályokat változtat a földvásárlás könnyítésére, enyhít bizonyos, az uniósnál szigorúbb szabályozásokon - ami azonban csak így papíron, a fővárosból nézve tűnik hat hatós intézkedésnek. Tegyük tehát úgy fel a kérdést, hogy mit
