Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 11 (254. szám) - „A Fidesz visszaállamosítási megnyilatkozásairól” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1333 A nemzet érdeke, hogy a maradék állami vagyont ésszerűen és célszerűen hasznosítsuk. Privatizációra szükség van, mert a rosszul működő állami váll alatok veszteségeit évente több tíz milliárd forinttal finanszírozzák az adófizetők: ezt a pénzt más, hasznosabb nemzeti célok megvalósítására kell fordítani. Privatizációra szükség van, mert véget kell vetni az állami vállalatoknál tapasztalható visszaélé seknek. Az állami vállalatok politikai kifizetőhellyé váltak, ahol éppen a hatalmon lévőkhöz közel álló személyek és vállalkozások kapnak jól fizető állásokat, busás haszonnal járó megrendeléseket. A Magyar Demokrata Fórum az ÁPV Rt. hozzárendelt vagyonána k privatizációját nem általában kifogásolja, hanem egyes vagyonelemek tekintetében indokolatlan a túlzott gyorsaság, és nem megengedett a privatizáció, ha a piaci feltételek nem kedveznek bizonyos vagyonelemek értékesítésének. Az eladásra váró vállalatok k özül néhány értékesítését stratégiai okokból ellenezzük. A Magyar Demokrata Fórum által elkészített nemzeti privatizációs stratégia öt alapvető követelményt fogalmaz meg: az első a stratégiai nemzeti vagyon körébe tartozó vállalatok új meghatározása, a más odik a versenyt, a fejlesztést és a munkahelyteremtést szolgáló célzott magánosítás támogatása, a harmadik a magánosítások megfelelő időzítése, a negyedik a maximális átláthatóság biztosítása, és az ötödik, de legalább ilyen fontos szempont a magyar polgár ok tulajdonszerzését előnyben részesítő módszerek alkalmazása. A stratégiai nemzeti vagyon körébe olyan vállalatokat kell sorolni, amelyek nemzetbiztonsági okokból - például a Paksi Atomerőmű Rt. - nem eladhatóak, vagy amelyek a magyar kultúra értékőrzői, a hungarikumok megteremtői, vagy amelyek a magyar nemzet számára létfontosságú közszolgáltatásokat vagy olyan szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek hiánya a piac nem megfelelő működése esetén veszélyeztetheti a közszolgálati feladatok ellátását. A nemzeti st ratégiai vagyon részének tekintjük a szerencsejáték állami monopóliumát, a magyar vállalatok nemzetközi piacszerzését segítő Hungexpo Rt.t, amely azóta privatizálva lett, de ezzel mi természetesen nem értettünk egyet. A magyar privatizáció, amely az előző évtized elején kezdődött, a világ mértékadó szakmai köreiben elismerést váltott ki, és a felkészült hazai gazdasági szakemberek és gazdaságpolitikusok is jó teljesítménynek tartják az átalakulás folyamatát. A privatizáció a szocializmusból a piacgazdaságr a alapozott polgári demokráciához való visszatérés egyik legfontosabb és legnehezebb feladata volt a rendszerváltó kormány politikájának. A vállalkozói szektor 8090 százalékának állami tulajdonát túlnyomó részben magántulajdonná kellett alakítani az új ma gyar demokrácia gazdasági feltételeinek megteremtéséhez. A privatizáció másik feladata a csődbe ment szocialista gazdaság, a csődbe ment szocialista vállalkozások modernizálása volt, hiszen a szocializmus válsága elsodorta piacaink közel felét, és termelő kapacitásaink, termékeink legalább ilyen arányban elavultakká, eladhatatlanokká váltak a hazai és világpiacon. A magyar privatizáció tehát egyben innovációs szakasz is volt a magyar gazdaságban, ami a csődbe ment mamutvállalatok és a vegetáló kisebb termel őegységek eladását jelentette. Az Antallkormány teljesítménye külön kiemelkedő annak fényében, hogy a privatizációban felhasználható tapasztalatokkal ekkor még nem rendelkeztünk, ennek módjával, lehetőségeivel korábban a világ nem foglalkozott, 1990ig mé g a tudományos műhelyek sem keresték a megoldást sem Nyugaton, sem Keleten, a visszavezető utat a piacgazdaságba. Lewandowski lengyel közgazdász közismert kijelentése szerint: “A volt szocialista országok privatizációja uratlan, ismeretlen értékű javak ért ékesítése olyanok számára, akiknek nincs pénzük, és nem is akarnak venni.” A privatizáció politikai céljai az idő haladtával változtak: míg az első időszakban az állami monopóliumok lebontása, magángazdaság kialakítása, a rossz gazdasági szerkezet átalakít ása, a szocializmus csődje következtében előállt helyzetben a termelés modernizálása és fenntartása volt a cél, a ’90es évek második felétől már kifejezetten bevételorientált privatizációt lehetett folytatni a korábbiaknál jóval kiegyensúlyozottabb hazai gazdasági feltételek mellett. Mára Magyarországon az állam szerepe a vállalkozói szektorban lényegesen szerényebb, mint sok olyan polgári
