Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 11 (254. szám) - „A Fidesz visszaállamosítási megnyilatkozásairól” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - KUNCZE GÁBOR, a SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1329 hasznokra tehetek szert. Ezt a változatot se zárjuk ki, képviselőtársaim, hiszen a 1998as választásokat megelőzően ugyanilyen kijelentéseket hallottunk, amelyeket ugyanúgy nem követett semmilyen cselekvés, min t ahogy nyilván most sem követné. És marad még egy harmadik verzió is, hogy egész egyszerűen arról van szó, hogy megváltozott a helyzet, mostantól kezdve a piacgazdaság annyira már nem érdekes, hát építsük föl a szocializmust, az előző nem volt sikeres, te gyünk egy kísérletet, hátha majd most jobb lesz (Derültség az MSZP soraiban.) , ezért aztán komolyan kell vennünk azt a kijelentést, hogy államosítsunk vissza. Államosítsuk vissza az állami vagyont, mert… - tisztelt képviselőtársaim, az persze, hogy korrupc ió van, büntessük meg a felelősöket, helyes, én azzal tökéletesen egyetértek. Ha törvénytelenségek vannak, akkor ezekre derüljön fény, akadályozzuk meg, ez is helyes. No de mit kezdjek azzal a kijelentéssel, hogy és ha nincsen se korrupció, se törvénytelen ség, akkor odamegyünk azokhoz, akik privatizáltak, és azt mondjuk nekik, hogy kérem szépen vissza. Mire azok azt mondják, hogy jaj, de kedvesen tetszett kérni, meg úgyis számunkra a kormány szavának súlya van, ezért aztán tessék parancsolni, visszaadjuk. ( Derültség az MSZP soraiban.) Ez nyilván nem lesz, mint ahogy azóta egyébként hosszú magyarázatok követték ezeket a szövegeket, és mint ahogy arról is tudunk, hogy persze különböző vállalkozói köröket felhívtak - és még mielőtt bárki azt hinné, hogy ezt tel efonlehallgatásokból lehet tudni: mesélik, hogy felhívták őket , hogy nem kell ezt annyira komolyan venni, persze, persze, nem egészen úgy fog kinézni ez a dolog. Lehet, hogy nem hívtak fel mindenkit, lehet, hogy a külföldi befektetők nem mindegyike gondo lja úgy, hogy nem kell komolyan venni, amit Orbán Viktor mond, és lehet, hogy ezért aztán bizonytalanság keletkezik bennük a magyar gazdasággal szemben. Ez az a pont, ami miatt a Szabad Demokraták Szövetsége kezdeményezte ezt a vitanapot. Beszéljünk arról, hogy milyen gazdaságot akarunk Magyarországon! Beszéljünk arról, hogy milyet akartunk 1990ben! Beszéljünk arról, hogy jobbe a magántulajdonon alapuló piacgazdaság annál, amikor az államnak nagy súlya van a gazdaságban, közvetlenül bejár a gazdaságba, mi lyen következményei vannak annak. Beszéljünk arról, hogy a mai Magyarországon nemcsak eddig, hanem a jövőt illetően is vajon mi a szerepe a magántulajdonnak, mi a szerepe a befektetőnek, miért is van szükség a privatizációra. Engedjék meg, hogy én is némi kis áttekintéssel kezdjem. Ugye, az evidencia, hogy a szinte százszázalékos állami tulajdonnal működő szocialista piacgazdaság világszerte, Magyarországon is csődöt mondott, összeomlott, kiderült, hogy az azért úgy nem megy. Ettől kezdve vált szükségessé a zon gondolkodni, hogy mit is kell tenni. Nyilván az egyik - és ebben a rendszerváltáskor egyetértés volt a politikai erők között - fő teendő annak a problémának a megoldása volt, hogy van egy százszázalékos állami tulajdonban lévő, jelentős részében persze vállalkozói vagyon, amelyik minden, csak nem vállalkozói, amelyik képtelen olyan piacra termelni, ahol az árut azért veszik meg, mert olyan a minősége, hogy azt érdemes megvenni, mert ugye a szocializmus, a KGST keretei között 200as melltartót cseréltünk 160as csípőbőségre való piros kockás rakott szoknyára, és ez a továbbiakban aztán már nem működött. Akkor felmerült a kérdés, hogy kellenek azok, akik hatékonyan tudják működtetni azokat a vállalatokat, akik tőkét hoznak a vállalkozásokba, akik ennek meg felelően hoznak új technológiákat a vállalkozásokba, hoznak új menedzsmentvezetési módszereket, mert ezek is hiányoztak többnyire, és egyébként pedig hoznak piacot is, mert az is hiányzott. Nekünk nagyon rövid idő alatt kellett egy igénytelen piacról egy i gényes piacra átállítani a termelésünket, úgy, hogy közben a magyar gazdaság összeomlott, teljesítménye mintegy 2530 százalékkal visszaesett. Ezért volt szükség a privatizációra, ezért volt szükség a gyors privatizációra, egyébként meg a készpénzes privat izációra azért volt szükség, mert közben a költségvetés egyre nagyobb problémákkal küszködött, és egyébként pedig - ha már Pokorni képviselő úr itt az imént említette - az államadósság leépítése terén is jelentős része volt a sikeres privatizációs tranzakc ióknak. A Hornkormány időszakában a privatizációs bevételeket az államadósság csökkentésére fordítottuk.
