Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 12 (244. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
14 egyszerre fenn aka rjuk tartani mindazt, amit 2001 és 2003 között eldöntöttünk, és amelynek milliók voltak a haszonélvezői, akkor nagyon jelentős erőfeszítést kell tenni annak érdekében, hogy újra visszataláljunk arra az útra, amelyben egyszerre van egyensúly, egyszerre van növekedés, és egyszerre van a szociális biztonság növekedése. Több felelősséget kell hogy kérjek önöktől, tisztelt hölgyeim és uraim, itt a parlamentben. Azt kell hogy kérjem önöktől, hogy ne egyszerűen a holnapig vagy holnaputánig tartó politikai vetélked és végeredményére gondoljanak, hanem gondoljanak arra, hogy a mi kezünkben van az ország hosszú távú sorsa. Elrontani egy országot el lehet öt rossz döntéssel, amit utána helyrehozni évekbe telik. (Tállai András: Már el van rontva.) Magyarország, hála iste nnek, erős gazdasággal, stabil társadalmi viszonyokkal rendelkezik, olyan ország ez, amely megérdemli, hogy politikusai több felelősséget vállaljanak; olyan ország, amely megérdemli, hogy a politikusai ne csak egyszerűen egymást, hanem az ország jövőjét is lássák politikai küzdelmük tárgyaként. (Taps a kormánypárti oldalon.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az a véleményem, hogy a magyar gazdaság, bár nem kevés kihívás közepette, de jó úton halad. Két olyan kihívást látok, amelyekre oda kell figyelni. Az első, h ogy miközben Magyarországon az elmúlt években több mint 300 ezerrel növekedett az új munkahelyek száma, aközben összességében csak 3040 ezerrel van több munkahely, mint három évvel ezelőtt. Bizony százezrek vannak olyanok, akik munkát szeretnének. Sok min dent tettünk annak érdekében, hogy Magyarországon olyan gazdaságitársadalmi viszonyok alakuljanak ki, amelyek között lehet és megéri dolgozni. Miközben a 2002t megelőző években folyamatosan növekedett az egységes egészségügyi hozzájárulás mértéke, 2002 ó ta az egyébként az alacsony jövedelműek béréhez köthető legnagyobb bérteher folyamatosan csökken; az egészségügyi hozzájárulás mértéke meg fog szűnni. Tudják, hogy elindítottuk a pályakezdő fiatalok elhelyezkedését könnyítő Startprogramot, ahol a pályakez dők foglalkoztatásához köthető munkabérteher több mint a felére csökkent. 2002 után eltöröltük a minimálbér adómentességét (Zaj.) , pontosabban: megteremtettük a minimálbér adómentességét, és most a száz lépés program részeként tudják, hogy a munkanélkülie llátást átalakítottuk álláskeresési támogatássá, egyáltalán olyan szolgáltatási környezetet hoztunk létre az állami foglalkoztatási szolgálatban, ami az új munkahely minél gyorsabb megtalálására ösztönöz. Az az igazság, ha önmagában néznénk ezeket az intéz kedéseket, akkor minden okunk meglenne, hogy büszkék legyünk, de pontosan látom, hogy ennek eredményeként sem született elegendő munkahely. Amikor ezt a szemünkre vetik, akkor azt mondom, hogy a végeredményt tekintve a kritikának igaza van: Magyarországon több munkahely kell, és ha van igazi közös nagy kihívás, az az, hogy lesze több munkahely. Arra kérem és arra kértem a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter urat, hogy szeptember 30ig készítsen jelentést az Országgyűlés számára a foglalkoztatási helyzetről, arról, hogy mi az, ami az elmúlt években jellemezte a mára kialakult helyzetet, és tegyen javaslatot annak érdekében, hogy mit tudunk tenni többfajta eszköz - gazdaság- és társadalompolitikai eszköz, a szociális szférához és a munkaügyi szférá hoz közelebb tartozó eszközök - együttes és komplex igénybevételével, hogy újabb lendületet adjunk új munkahelyek teremtésének. A másik nagy kihívás a foglalkoztatás mellett természetesen a költségvetés. A költségvetés, mert egyre és másra - érzékelve term észetesen, hogy mennyi mindent kellene megoldanunk - vállalunk magunkra mi itt, parlamenti képviselők, kormánytagok olyan szerepeket az államháztartásra támaszkodva, aminek terhe alatt időnként valóban recsegropog az államháztartás. Hiszen egyszerre két d olognak kellene megfelelnünk: csökkenteni az adókat - ezt szeretné mindenki , ugyanakkor növelni az államháztartásból a kiadásokat, mert nagyon sok a probléma és nagyon sok a kihívás. Ráadásul mindezek közepette még a hiányt is szeretnénk csökkenteni, his zen közös igényünk az, hogy a ma költését ne terheljük rá utódainkra, gyermekeinkre államadósság formájában. (Font Sándor: Ezen már túl vagyunk!)
