Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 5 (252. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1074 családpolitikát más, érzékenyebb eszközökkel kell megvalósítani, természetesen egyebek között az adókból keletkező bevételek újraelosztásával. Mi abból i ndulunk ki, hogy a szociálpolitika a társadalmi újraelosztás más logikájú rendszere, mint az adózás. Az adópolitika a költségvetés igényei mellett döntően a versenyképesség szempontjaira kell hogy tekintsen. Úgy véljük, hogy a kedvezményeket az adórendszer ben nem a szociálpolitika és a családpolitika szempontjai alapján kell adni, hanem a pénzpiac logikáját figyelembe véve, tehát a befektetéseket, a takarékosságot ösztönözve, ideértve természetesen a kulturális és szociális befektetések után járó kedvezmény eket is. (12.00) Az SZDSZ a 2002es választások óta a kormányon belül képviseli, hogy mielőbb minél komolyabb adócsökkentést kell végrehajtani, természetesen figyelemmel a kötelezettségekre, a kiadásokra. Az adótörvények előkészítése szinte minden évben vi tákat hozott a koalíciós felek között. Ezek jó, véleményünk szerint jó, mert mindkét fél és ezen keresztül az ország egésze számára hasznos viták voltak. Természetes, hogy nekünk mások voltak a szempontjaink, más volt fontos, mint szocialista koalíciós tár sunknak. Feltehetően nem sértem meg a szocialista képviselőket, ha azt mondom, ők az elmúlt évben kezdték igazán érzékenyen figyelni az adócsökkentési elképzeléseinket. 2002ben a vita az adócsökkentés időzítésén volt. Medgyessy Péter miniszterelnök akkor azt képviselte, hogy egyelőre nincs szükség adócsökkentésre, mert fontosabbak a jóléti kiadások. Mi azt mondtuk, hogy nem a jóléti kiadásokhoz kellene mérni az adóterheket, hanem a lehetőségekhez a kiadásokat. Végül kompromisszumot kötöttünk, előre elfogad tuk az egy évvel későbbi adócsökkentést. Már 2003tól csökkentek az adók, komoly és a személyi jövedelemadó sávjait érintő változásokra csak 2004ben került sor. 2003ban volt a legkomolyabb vita a koalíción belül az adókról. A szocialisták azt szerették v olna, ha - ahogyan ők fogalmaztak - elhalasztjuk az adócsökkentést. Mi ezt nem szerettük volna. Azt mondtuk, nem véletlen kötöttünk megállapodást egy évvel korábban. Végül is nem halasztottuk el az adócsökkentést, így 2004ben, öt év után először megváltoz tak az adókulcsok. A korábbi 203040 százalékos adótáblát egy 182638 százalékos váltotta fel, aminek előnyeit ma már talán nem kell ecsetelni. Az SZDSZ 2002ben a háromkulcsos adótábla kétkulcsossá válását tűzte ki célul. 2004ben úgy láttuk, eljött az idő, hogy erre a gyakorlatban is sor kerüljön. Azt javasoltuk, hogy töröljük el a középső kulcsot, radikálisan emeljük meg a sávhatárt, és csökkentsük a felső, 38 százalékos kulcsot. Végül is Medgyessy Péterrel nem sikerült megállapodni erről, Gyurcsány Fe renccel viszont részben igen. Legfontosabb célunkat - a háromkulcsos adótábla kétkulcsossá tételét - elértük. A tavalyi megállapodás a rendszerváltás óta eltelt időszak legegyszerűbb adótábláját hozta létre, amellett, hogy komolyan csökkentette is az ember ek személyi jövedelemadóterheit. Aki figyelte a politika eseményeit, az 2005ben is látta, nem volt vita nélküli a mostani adótörvények megszületése sem. De most nem az adócsökkentés tényén - mármint hogy legyene - folyt a vita, csak annak módján. Az MSZ P bevallottan az áfa csökkentését tartotta a legfontosabbnak, mert az áfa Magyarországon valóban átlagosan jóval magasabb, mint az Európai Unió átlagában, s az sem mellékes, hogy a fogyasztói árakban bekövetkezett változások közvetlenül is észlelhetőek. Mi - miközben nem utasítottuk el az áfacsökkentést - úgy véltük, kimondottan a jövedelmeket terhelő adókat s az adómanipulációban mutatkozó érdekeltséget kell elsősorban csökkenteni, s abból indultunk ki, hogy ismerve a magyarországi adófegyelmet, még mindig a legigazságosabb adónem az áfa, hiszen - nem számítva a visszatérítés sajátos rendszerét vagy annak sajátos következményeit - a fogyasztás arányában jelent terhet, mármint az áfa. Másrészt jelenleg nem az a gazdaságpolitika célja - legalábbis a kormányko alícióé , hogy a fogyasztást serkentse, inkább az, hogy a megtakarítást, a befektetéseket ösztönözze. A koalíciós vita
