Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 5 (252. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1067 Köszöntöm képviselőtársaimat. Megadom a szót Varga Mihálynak, aki a Fidesz képviselő csoportja nevében kíván felszólalni. A képviselő urat illeti a szószék. VARGA MIHÁLY , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! “Ábrándozás az é let megrontója, mely kancsalul festett egekbe néz…”, hogy Vörösmarty Mihályt idézzem itt az adótörvények vitája előtt. (Derültség az MSZP padsoraiból.) Azt kell mondanom, úgy kezdünk hozzá ehhez a vitához, hogy már két csalódáson vagyunk túl. Az egyik csalódás akkor ért bennünket, amikor belelapoztunk abba az adótörvénymódosításba, amit a kormány elénk terjesztett. Ez talán még a kisebb, mert nagyjából várhattuk, hogy mi lesz ebben leírva. A másik azonban a mai napon ért bennünket, amikor a pénzügyminiszter úr expozéját hallgattuk. Ugyanis a miniszter úr mintha a homokba dugta volna a fejét. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között: Te nem is hallgattad! - Kovács Tibor: Itt se voltál!) Itt voltam, kedves Kovács Tibor képviselő úr. Ön lehet, hogy nem vette észre. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Hol?) Ön nem volt itt, én úgy emlékszem. (Derültség és közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között: Ezt az arcátlanságot! - Ehhez már pofa kell!) Azt gondolom, nem lehet úgy adórendszerről beszélni, nem lehet úgy adóp olitikáról beszélni, tisztelt képviselőtársaim, hogy ne fogalmaznánk meg, milyen gazdaságpolitika is veszi ezt körül. Milyen célokat tűzünk ki egy adórendszer elé? Kiket fog segíteni, kiket fog támogatni? Hol fog olyan elemeket betenni a gazdaságba, a gazd aságpolitikába, amelyek ösztönöznek? A miniszter úr mindezekről egy szót sem beszélt. Számokat és számokat idézett, még egyszer mondom: mintha a homokba dugta volna a fejét; és nem beszélt arról, nem nézett szembe a tényleges problémákkal: a növekvő munkan élküliséggel, az államadósság növekedésével, a túladóztatottsággal; azzal, hogy Magyarország gazdaságpolitikai szempontból az elmúlt három évben az éltanulóból a sereghajtók közé csúszott vissza; nem beszélt arról, hogy 2004ben csökkentek a reálkeresetek - mindezekről egy szót sem hallottunk. És arról sem hallottunk egy szót sem, hogy mit kíván tenni az adórendszer annak érdekében, hogy ezek a rossz tendenciák megforduljanak. Kicsit az volt az érzésem, mint hogyha a miniszter úr úgy járt volna, mint az az ember, aki egy szakadék felé tartó autóban ül, és a kesztyűtartó lámpáját akarja megjavítani. Miniszter úr - mondanám, ha itt lenne , sokkal nagyobb gondjaink vannak annál, mint amikről ön a számok nyelvén beszélt! Katona Béla az előbb itt szintén számoka t sorolt. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem az a kérdés, hogy 20 százalék, 30 százalék vagy 40 százalék. Lehetne az adókulcs mértéke 90 százalék is, ha az emberek zsebében annyi pénz maradna, amennyiből valóban normális, emberhez méltó életet tudnak élni. Nem a számokon kell tehát elsősorban segíteni, hanem azon a környezeten, amely most ezt az adóváltozást előkészítette. Hiszen mit várunk el egy jó, normálisan működő adórendszertől? Támogassa a gyermeket nevelő családokat. Ismerjük a népesedési tendenciákat; azt gondolom, ez mindenki számára evidencia. Azt várjuk el, hogy támogassa a hazai kis- és középvállalkozásokat - ők adják a munkahelyek kétharmadát az országban, elemi érdekünk tehát, hogy a hazai vállalkozások támogatásokat kapjanak; és ösztönözze a munk át, a munka világát. (11.30) Ez a három célkitűzése van a Fidesz frakciójának, amikor elkezdi ezt az adóvitát: a családok támogatása, a hazai kis- és középvállalkozások támogatása, a munka ösztönzése és a munkahelyteremtés ösztönzése. Ez szerintünk a legfo ntosabb feladat. Az elmúlt három évben ezekkel szemben történtek módosítások az adórendszerben. Ez a mostani adórendszer - mondjuk ki nyíltan! - bünteti a munkát, nem segíti a gyermeket nevelő családokat, és drasztikusan adóztatja
