Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 5 (252. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. KATONA BÉLA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1062 a családokat, akik hosszú távra terveznek és dolgozni tudnak, szétverik, elveszik tőlük ezt a lehetőséget. Éppen ezért, miután önök csak ígérnek ebben, nem mernek bátran lépni a jövő évben, csak a következő években próbálnak csökkenteni, nem igazságos, mert a legszegényebb réteget soksok területen nem támogatják, és azt kell mondanom, hogy amit egy kézzel adnak, szűken adnak, azt a másik kezükkel pedig nagyon bőkezűen szedik vissza az adózóktól. Nem tudjuk támogatni ezt az adójogszabályváltoztatást. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban. - Göndör István: Számokat kérünk, képviselő úr!) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági előadók felszólalásának végére értünk. Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerinti 2525 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor. Megadom a szót Katona Bélának, az MSZPképviselőcso port nevében felszólalni kívánó képviselőnek. DR. KATONA BÉLA , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ősznek mindig az egyik fontos napirendi pontja az adótörvények megtárgyalása, és ezeket a közvélemény is nagyobb figyelemmel kísé ri, mint általában a parlamenten belül folyó munkát. No, nem magát a vitát, mert a vitáról pontosan tudják, hogy az adótörvényeknél is úgy folyik, mint a többi törvénynél, hogy a kormánypárt támogatja a javaslatot, az ellenzék azt mondja, hogy hülyeség (Fo nt Sándor: Úgy van!) , és értelmes vitát ugyanúgy az adótörvényekről sem szoktunk folytatni, mint ahogy az összes többi témáról sem. De maga az adótörvények tartalma viszont érdekli őket, hiszen az mindenkire vonatkozik, a következő évre vonatkozóan ilyenko r ősszel tudják meg, hogy mire számíthatnak a polgárok, mire számíthatnak a vállalkozók, adott esetben mire számíthatnak az önkormányzatok. Ez a mostani törvényjavaslat egy kicsivel több, hiszen nemcsak egy évre határozza meg az adók mértékét, hanem egy öt éves programot terjesztett be a kormány. Fontos, hogy most ötéves programot tárgyalunk, két szempontból is. Egyrészt felül kellett már vizsgálni a lassan húsz éve alkotott adótörvényeket, amit azóta csak toldozgattunkfoldozgattunk, gyakorlatilag minden év ben valamit hozzátettünk vagy elvettünk belőle, és meg kellett nézni, hogy ez az adórendszer, ami így a változások következtében kialakult, mennyire igazságos, mennyire biztosítja az egyenlő teherviselést a különböző szereplők számára, és mennyire hatékony , mennyire segíti, mondjuk, a gazdaság fejlődését. Van még egy ok, ami fontossá tette, hogy most alaposabban átnézzük az adórendszert, nevezetesen az, hogy Európában az adórendszerek versenye folyik pillanatnyilag. Az adórendszerek versenye folyik egyrészt a terhelések csökkentése terén, másrészt pedig az adószerkezet átalakítása terén, és ebben a versenyben akarvaakaratlanul Magyarországnak is részt kell vennie. Azt hiszem, érdemes megnézni, hogy milyen adórendszerek vannak ma Európában. Vannak azok az or szágok, amelyek a szociális piacgazdaság szerint működnek: Németország, Dánia, Hollandia, Olaszország és főleg Svédország tartozik ebbe a körbe. Ők egy jelentős százalékot szednek be a GDPből központilag adó és járulék formájában, általában ezekben az ors zágokban 4050 százalék körül van a központosítás, és ebből látnak el különböző feladatokat, egyrészt egy nagyon jól fejlett szociális rendszert működtetnek, másrészt pedig az állami pénzekkel is befolyásolják a gazdaságot. Van a másik országtípus, a norma tív vagy angolszász országok köre, amelyek másképp működnek. Ebbe nyilvánvalóan az Egyesült Államok, Anglia és elsősorban Írország tartozik. Ők jóval kisebb adóközpontosítást végeznek. Náluk bőven 40 százalék alatt van, sőt Írországban 31 százalék körül v an a beszedett adók mennyisége a GDPhez képest. Jóval kevesebbet költenek állami pénzekből a gazdaság fejlesztésére, a szociális rendszereik is egy alacsonyabb szinten működnek, mint az előző országokban.
