Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. július 5 (243. szám) - Megemlékezés Tóth Imre László (MDF) volt országgyűlési képviselő haláláról - „Propaganda és valóság, a magyar gazdaság helyzetéről!” címmel politikai vita folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz):
534 intézkedései, amit a k ormányzat hoz, illetve ebben az évben mi történt. Mire számíthatnak, milyen kormányzati intézkedések segítik majd a munkahelyek megmaradását, a munkanélküliek számának csökkentését? Az a most végzett diák, aki éppen most keres munkát, megkaphatjae, megtal álhatjae a számára kívánt és dolgozni kívánt munkahelyeket? Mikor és mennyi lesz a következő hónapokban azon árak emelkedése, amit az ön kormánya fogad el, illetve ő maga hagyja jóvá? (12.30) Hogyan alakul majd a nyugdíjasok életszínvonala a következő hón apokban, miután éppen július 1jével 1200 gyógyszer ára emelkedett, és augusztus 1jével a gáz ára emelkedik tovább? Hogyan rontják az óvodák és iskolák, valamint a kórházak anyagi feltételeit majd a következő hónapokban a megszorító intézkedések hatására, amelyeket éppen a múlt hónapban jelentettek be, illetve a napokban jelentett be a pénzügyminiszter úr? Azt gondolom, ezek azok a kérdések, amelyek igazán izgatják a mai magyar társadalmat, sokkal inkább, mint az, hogy mi volt 1996ban, '98ban vagy 2000b en. Azt gondolom, ennek megfelelően joggal vetődik fel az a kérdés, amelyet a vállalkozók tesznek fel mindannyiunk számára, de elsősorban a kormány felé: mikor szünteti meg a kormány azt a pénzkivonást, amely a reálszféra, a munkahelyeket teremtő vállalkoz ások számára teszi lehetetlenné a helyzetet, és körbetartozások, sorbaállások alakulnak ki a gazdasági szférában? Gondoljunk csak a Tállai András által is említett áfavisszatartások kérdésére, ami 300 milliárd forintot jelentett a napi gazdaság működésében , és arra a bizalomvesztésre, amely ehhez kapcsolódik a gazdaság szereplői részéről. Gondoljunk a kiszámíthatatlan jövőre: minden szép szó, amelyet elmondott többször 40 perces beszédében, sem tudja ellensúlyozni azokat a tetteket, amelyek eredményeképpen a kisvállalkozások nehezen jutnak a saját áfájuk visszaigénylése esetén a kormányzattól pénzhez. Illetve a gazdák joggal várják azt, hogy a kiegészítő kifizetések hogyan alakulnak, mikor szüntetik meg azt a gyakorlatot, hogy a földművelésügyi és agrártárcá nál egy éve levő pénzek kifizetése elmarad. Mikor fogják az agrárkörnyezetvédelemben azoknak a kifizetéseknek a visszatartását megszüntetni, amelyeket már másfél éve várnak az ebben érintett vállalkozók? Joggal várják a civil szervezetek, önkormányzatok é s vállalkozók, hogy mikor szünteti meg a kormányzat a különböző állami támogatások visszatartását, mikor nem az ő pénzüket kívánja használni a napi működésében, hanem a rendes, tisztességes elszámolással már az átutalások megtörténnek. Joggal várják azok a z állami beruházásban részt vevő vállalkozók is, akiknek a kifizetetlen számlái folyamatosan nőnek az Államkincstárban. Mikor adják vissza azt a 13. havi bért, amelyet sajnos 2004ben elvettek a közalkalmazotti szférától, és gyakorlatilag nem is tervezik 2 006ig, hogy ennek a pótlása megtörténik? Négy év alatt csak háromévnyi 13. havi bér kifizetéséről gondoskodnak mai számok alapján. Mikor csökkentik a centralizációs rátát? Úgy látszik, hogy mint nem közgazdász, nyilván kevésbé tájékozott ebben, hiszen ez az a komplex mutató, amely kifejezi, hogy az állam mennyire mohó, mennyire vonja magához a gazdaságban létrejövő pénzeket. Ezt mosollyal sajnos nem lehet elintézni. Itt az a táblázati sor, amely világosan megmutatja, hogy bizony a 2001es 42,6, a 2002es 4 0,8 százalék után 2003ban 44,3, 2004ben 44,4 százalékpontnak megfelelően alakult ez a centralizációs ráta. Ez a kérdés az, amely kifejezi azt a komplex mutatót, amely az állam centralizációs szerepét és ennek megfelelő mohóságát jeleníti meg. Ekkor lehet megérteni tulajdonképpen azt a sodródó gazdasági politikát, amelyet az elmúlt években kialakítottak - egyébként nemcsak ön, ennyiben mentsük föl, hiszen alig nyolc hónapja miniszter, hanem az elődeivel, az előző miniszterelnökkel, Medgyessy Péterrel együt tesen , amely alapján a napi gazdaság szintjére leértek ezek a feszültségek, és bizony azóta sem tudnak választ adni, hanem újabb és újabb intézkedésekkel próbálják a költségvetés egyre nehezebb hiányát pótolni. Hiszen azért lássuk be, hogy ön nagyon sokf éle gazdasági kérdésről szól, és egy részvénytársaság ülésén abban, amit ön előadott itt az előző felszólalásában, igaza is lehet, ha egy részvénytársaságként működő gazdasági egység lenne a magyar költségvetés, és arról kell beszélni,
