Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. július 5 (243. szám) - „Propaganda és valóság, a magyar gazdaság helyzetéről!” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
507 javaslatról beszélni nem lehet, bár tudjuk, hogy az adócsökkentési javaslat általában pozitív élményt okoz. A 2006. évi adócsökkentés a 2002. évi nyári felelőtlen költségvetési fiaskó ra emlékeztet, a fedezet ma ugyanúgy nem látszik, mint akkor, a következmények nem mérhetők fel. A 2006. évi adócsökkentés a választási propagandát szolgálja. Feltételezve, hogy reálisan csökkenthetők a bevételek 300 milliárddal, nézzük meg ezeket a számok at alaposabban! A gazdaság mai helyzetében a gazdaság élénkítése és a munkahelyteremtés érdekében elsősorban a vállalkozások adócsökkentését kellene megoldani, ez azután jelentkezne a lakosság életszínvonalának alakulásában is. Ezzel szemben a 300 milliárd os adócsökkentésből mindösszesen 73 milliárd érinti a vállalkozásokat, de ezt a csökkentést is ellensúlyozni fogja a minimálbér növekedéséből származó teher, amit a vállalkozásoknak a költségvetésbe be kell fizetni, ez 76 milliárdot fog kitenni, illetve az evások ebben a rendszerben magasabban adóznak majd, mint korábban. A vállalkozások adóterheinek csökkentését a kormányzat az ötéves terv keretében akarja megoldani. Az adócsökkentés lakosságot érintő része nem igazságos, hiszen az áfacsökkenté s nem a kedvezményes kulcsokat érinti, ez tervbe sincs véve, hanem a felső kulcsot, ami a szerény jövedelmű lakosság fogyasztását kevésbé érinti. Ez ugyan praktikus dolog, mert a kormány ettől az idegenforgalom, a kereskedelem bővülését, az áfabevételek nö vekedését várja, vagyis valahol javítja az ország versenyképességét. A miniszterelnök úr elmondta, hogy az áfacsökkentés minden családnak havi ötezer forint megtakarítást jelent, ami lehet, hogy igaz. Érdekes, hogy 2004ben, amikor a nulla kulcsot 5 százal ékra, a 13 százalékos kulcsot 15 százalékra, a 23 százalékos kulcsot 25 százalékra emelte a kormány, a háztartási villamos energia 13 százalékos adóemelésével együtt, akkor a miniszterelnök úr elfelejtette közölni, hogy ez a változás minden családnak havi 15 ezer forintjába kerül. Na, hát ebből kapunk most vissza talán ötezer forintot! Ugyancsak szegény- és kisemberellenes az szjakulcsok változtatása is, hiszen a felső kulcs 2 százalékos csökkentése a jómódú rétegeknek kedvez. Igazán szociális gondolkodás mellett a 18 százalékos kulcsot kellene csökkenteni, illetve a 18 százalékos sávhatárt kellene megemelni. Szerencse, hogy az SZDSZ és a Fidesz sugallata ellenére a kormány lemondott az egykulcsú személyi jövedelemadóról, aminél igazságtalanabb adórendszert nagyon nehéz lenne bevezetni az országban. Talán jobb lenne ebben a kérdésben Szlovákia és Románia helyett a nyugateurópai példákat figyelembe venni, ahol lényegesen több adókulcsot alkalmaznak az igazságos közteherviselés megvalósítása érdekében. Sajáto s és rendkívül drága, könnyen elkerülhető a kivetni szándékozott luxusadó. Még sajátosabb, ahogy ezzel kapcsolatban egy SZDSZképviselő vélekedett a Magyar Televízióban, nevezetesen az, hogy arra törekszenek, hogy az adófizetők ezt jóváírhassák a befizetet t adójukból. Elképesztően társadalomellenes az a felfogás, ami szerint a családi adójóváírás a gyermekeket nevelő családoknál az SZDSZ szerint társadalmilag igazságtalan, a luxusadó jóváírása pedig igazságos lehet. A hosszú távú elképzelések nagyon bizonyt alanok, mint ahogy bizonytalan a jelenlegi kormány jövője is. Ezekről az elképzelésekről annyit lehet mondani, hogy még akkor sem valósulnak meg, ha 2006 után a Gyurcsánykormány a helyén maradna. Öt év alatt 800 milliárdos adócsökkentést természetesen meg lehet valósítani, de ezt ma semmi nem támasztja alá. A hosszú távú elképzelésekben nagyon helyes az iparűzési adó eltörlésének szándéka, de erről a kormány körülbelül annyit mond, hogy tessék kitalálni, hogy ez hogyan történjék. Erre kialakult koncepció m ég nyilvánvalóan nincs. A másik jelentős változtatás a vállalkozások tbbefizetésének tervezett 400 milliárdos csökkentése. Ez a kérdés nem ilyen egyszerű, a tbjárulékok csökkentése ily módon a legprimitívebb pártpropagandák martaléka. A tb ugyanis a munk aerő újratermelésének egyik fontos költsége. Dániában például ezt nem megosztottan fizetik be a vállalatok, illetve a munkavállalók, hanem a
